Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

300 Örökzöld levelek foglalják keretbe a kőemléket kesergő versével együtt, melyben a virághi'llást sirató szülők a találkozás reményével vigasztalódnák. A magyar felírások mellől csak nem tud elmaradni a német nyelven fogalmazott halottsiratás. Érthető. Az 1850-es esztendők közepén járunk errefelé. Ebben az időben pedig fel-felbukkan a régi haza elkísérő nyelve. Szép szál, vállas márvány kissé előredűlő falán csordulnak versbe a könnyekvéste sorok : HIER IN DIESER KOHLÉN HÖHLE LIEGET EINE IUNGE HOl.LF, DIE VOR MOH' UND EMS1ŰKEIT IST GESTORBEN VOR DER ZEIT. CLARA WANITBCHhK WARD ICH GENANNP IN HÍMMEL IST MF.1N VATERLAND. ICH LASS' MEINEM MANN GROS-E 50RGEN, DRE1 KLEINE WAlSLhIN GOTi WIRD'S VERSORGEN. Gestorben den 17. Febr. 1854. —A földi élet tűnő árnyékhez hasonló rövid futását példázzák a hívő, bízó sorok, amikor Wanitschek János esztergomi polgárnak fiatal, 30 esztendős feleségéről, Debik Klárá-ró1 kesergik el a fájó búcsúzás szívet hasogató szavait. Szabó Rácz Mihály-nak és élettársának, Brutsy Máriá-nak márvány emlékén túl új sor kezdő szakaszán három egyforma szabású sírkő álldogál egymás mellett. A faragás dolgában nem sok különbséget mutató sírkeresztek közelebbi kapcsolatokat gyaníttatnak. Tájékozódó utána-