Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

287 testvéri viszonyban. De vigadoznak karöltve örök boldogságban." A Tóth-család több tagjáról emlékeznek az övéiktöl emelt márvány keresztek. A 18 esztendős Tóth Anna fiatal életének megpróbáltatásáról számol be a búcsúzkodás. Rövid ideig tartó sorvasztó betegség ragadta el családja köréből. Krisztusba kapaszkodó hite a megnyugvás alázatával áldotta meg béketűrését. A Tatáról Esztergomba kerüli Rozmann János síremlékét nővére : R. Erzsébet emeltette. Szerető testvér mondatja vele a fájó méltatás dicsérő szavait : Korán veszté benned a nő legjobb férjét János, Endre és Vilmos gyermekeid nevelőjét. A kőkereszt hátsó lapjára a bátyját temető nővérnek faragtak emlékező betűket. Kék, piros virágok sűrű leveles ágyából háiom alacsony fakereszt néz a sírok keskeny útjára. Pócs Alajos kántortanító fejfája kezdi a keresztek komorarcú sorakozását. Röpke életének 17 esztendejét adta adóba földi napjaiért a kort nem tekintő halálnak Pócs Ilona. Hosszú pályának könnyes útjain kellett sokasítania korábban könnyen és gyorsan szedegetett, később bizony csak meglassúdott lépéseit Pócs Mihály-nénak, aki 78 év magaslatáról szállott alá az innen távozók egyre növekvő seregéhez. Feszelholfer Anná-nak, a szomszédos sírra elhanyatlott, tsrázsahegyi kőből