Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

266 Itt helyüket megálló, arra kidőlt fakeresztek. elárvult, megsüppedt sírok után száraz fű szőnyegezte nagyobb halom púposodik elő. Egyik végén strázsa-hegyi kő szolgáltatta kereszt fuldoklik izmos, tömzsi testével a ráhullott omló földhányásban. Csak feje és csonka karja emelkedik ki úgy-ahogy az elnyelő hantok hullámaiból, Pedig bizonyára régmúlt idők foszlányait rejtegeti az emlék elmerült, hallgatásra kényszerített szája. A homlokmező Krisztus-teste, a faragás modora a XVIII. század utolsó évtizedeire s a XIX. század kezdő éveire utal. Azokra a kőkeresztekre, melyekkel már csak elvétve, ritkán találkozhatunk a halottak kidőlt őreinek sorában. A mindig szívesen segítő temetőgondnok izmos keze takarítja a földomladékot, vágja éles kertészkése a kő köré fonódó gyökereket, hogy végre szemébe nézhessünk a kimentett áldozatnak. Az eredmény megfizeti fáradozásunkat. A legrégibb emlékek egyikével köthetünk ismeretséget. Nem könnyű a névnek kibetűzgetése. A szép metszésű, máshol még elő nem került betűformák eltömődtek, ellankadtak a kő zöldesre színezett mellén. A temető nyilvántartó könyve néhány betűvel kísérletezik. A belvárosi plébánia gondos lelkiismeretességgel vezetett halottaskönyvének egybevetésével a napvilág sötétséget oszlató fényére kerül a név : Hír ruhet Adam Hirschkom. Alt 25 Jahr. Gestorben den 29-ten Jánner 1809. A kiszabadított emlék nem