Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől
Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész
267 mond többet gazdájáról. A belvárosi plébánia halottaskönyve sem szolgál alaposabban eligazító személyi vonatkozásokkal. Bizonyos, a nemes vonalú, szép faragású kő módos polgárra mutat, Azonkívül az emlegetett erős kiharangozás, a ,,hárompapos temetés" Esztergom nem holmi ,,gyütt-ment" polgárának, akárki fiának juthatott osztályrészéül. De azért csak őt is elfeledték ! A kő pár szavával a föld alól suttogja el az ismeretlen ismerős érzékkel épenhogy felfogható halotti búcsúztatóját, Kőemlékek, időfeketítette fejfák hoszszabb során át Táky Gyula sírkeresztje a vizsgálódó figyelés marasztaló állomása. A telekrész szélén dombosodik pihenője, ennek mélyén nyugszik a ráfordított göröngyök vastag fedele alatt. Az út szalagja fut el mellette. Erre vonulnak a feketeruhás halottasmenetek. Porrá esett szíve talán megmoccan, felérez, ha a sirató zsoltárok Éghez könyörgő esdeklése száll el szemfedője felett. Hiszen a hang művésze volt ! Érccsengésű énekével huszonkét esztendőn keresztül ő siratta az örök béke hazájába költözötteket. — Korábban a pécsi székesegyház karnagyhelyettes tisztében szaladt végig bűvös ujja az orgona fehér billentyűin, hogy hangcsodák szakadjanak ki a búgó sípokon. — 1902-ben lett az esztergomi belvárosi templom karnagya. Ennek falai itták öblöszengésű énekét. — Értett a magával ragadó jókedv, a kacagtató tréfa hangneméhez is.