Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

260 lopa csendeskedik elénk. Aranyban úszó betűi az emléket állító szülőket, a „Jancsi" testvért, a szerető férjet meg fiát, „Lajoskát" emlegetik s mutatják a könynyes gyászolók nem felejtő sorában. A hűséges „Lajos" fiú édesanyját magasztaló sorokat vésetett a barokkosan faragott, karcsú vörösmárvány emlékre, melynek tövében Burán Teréz-nek, Balog János-nak, Balog Teréz-nek porai elegyedtek a temetőfölddel : Nyugodjál ió anyáni, Ki annyit fáradtál £3 minket sok baj közt Szeretve ápoltál. A béke angyala ri?ze sírodat S dicső feltámadás Kövesse álmodat! Ruskicai márvány bárányfelhőfehér kőfala hármas elosztással von határt egy könnyel számtalanszor áztatott sírhalom fejénél. Az egymásba kapcsolódó, három részre osztott megoldás fájón, egyben vigasztalón tárja elénk nehéz földi utunk kálváriáját. Valóban, már első lépésünk kereszttel kezdődik ebben a szűkhatárú életben. De azzal, hogy Krisztus jelével indul neki mélységeket takaró sorsunk, már az üdvösség útjára léptünk. A szenvedésre virágkoszorús pihenőhely következik, melynek habos márványfalán az ittmaradtak könnyes búcsúja beszél a betűk aranyán keresztül az el nem múló élet boldogító biztosságáról. Az emlék végén a gyászba döntött gyászoló jut szóhoz, amikor