Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

243 aranyban fürdetett betűk Lacza Ferenc ny. vármegyei irodatiszt feleségének, Palika Erzsébetnek itt maradó emlékét ragyogják. Gyermek- és ifjúkorban elhalt fiainak oldalán piheni földi fáradalmait Spe­cziár Sándor ny. prímási gazdatiszt. A sziléziai márvány szürke lapjáról 74 esztendőnek könnyel, mosollyal tarkí­tott változó napjai mosolyognak a tűző napsütésben, boronganak máskor a fel­hős ég alatt. A szeretett feleségről, Pándy Ferenc­né Gerendás Júliá-ról szólnak dicsérő szavakat a gyászoló férj harmatos köny­nyei. Még édesanyjánál korábban hoz­ták ki a temetőbe fiát, a 19 esztendős Pándy Ferenc papnövendéket, akit nem szentelhettek az Ur szőllőjének munká­sává. Idetalált a sírdomb tövébe a maga napszámának beteltekor az édes­apa is : Pándy Ferenc ny. rendőrfő­törzsőrmester. De még előbb, jóval ko­rábban kellett megválnia 15 éves leá­nyától, Juliánná-tói, hogy egykor a túlsó partokon váró övéinek örvendez­hessék. Magasba törő, nyurga orgonabokrok sűrű lombsátorba borulnak hajlékony ágaikkal, dús leveleikkel. A márvány gyengepiros fala éppenhogy átver az eleven függönyön. Az ágak hegyén, ol­dalán a tavaszi virágzás lila és fehér bóbitái, magukat kellető tömött, kemé­nyen felfelé feszülő fürtjei a termés magházaivá testesedtek. Smaragd ék­16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom