Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ kövek a bokrok lombkoronáján! Ide-oda bókolnak közben-közben, ha feléjük nyargal a táncoslábú szellő. Bólogatnak, akár a temetési gyászparípák fején a rengő tollboglárok. így raknak halotti csokrokat a végleg álomra hanyatlott tavasz ravatalára, amelyet a nyárba oly nagy számmal elszórt hűvös, szinte didergő napok sem tudtak többé feltámasztani. Hűs sátoruk nehezen hozzáférhető mélyén a napfényt szomjazó márványemlék „Lukardy Sebestyén volt győri kereskedő és polgár" sírhelye fölött emelkedik. Életének 80. évében került a föld elpihenést nyújtó halottaságyára. Dr. Kovács Gyula messze földről került Esztergom pihentető temetőjébe. Az első világháborút megelőző időben a verseci áll. főreáliskolában tanított. Az összeomlás forgó örvénye ezer és ezer honfitársához hasonlóan őt is megforgatta s mindenéből kifosztottan a szűk kis haza földjére sodorta. Esztergomban telepedett le üldözött családjával. A városi gimnázium — akkor még főreáliskola — képzett, nagytudású, lelkes tanára volt. A testet-lelket őrlő csapások, szenvedések, bajok, megpróbáltatások megtörték erejét s 47 éves korában, 22 évi, tanítással töltött szolgálat után a temető csendességével cserélte fel az élet zajjal, ütéssel, tülekedéssel hullámzó csataterét. — A sír virágágyának bársonyarcú virágfejecskéi sűrű, lágy szövetté kapcsolódnak s téli álmok boldog valóra válásáról énekelnek.