Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ vács Jozefa, aki 1868. szeptemberében, életének 70. esztendejében hagyta el földi zarándoklásának nehéz útjait. Földbe jutott fáradt teste mellett pi­hennek gyermekei : Ignác, István, Pál és János. Vörös márvány időzaklatta falán újra a Milakovszky-család temetőben pol­gárjogot nyert tagjairól olvashatunk. Milakovszky Ferencné indul legelőször útra a kő kemény falán. Milakovszky Viktória halad utána. Milakovszky Ist­ván társult melléjük menetzárónak. Édesatyja a korábban említett Mila­kovszky László főigazgatónak. A kő­keretes sír közepén hatalmas örökzöld bokor borul kúpalakú piramissá. A hozzátartozók nem változó szeretetéről és kegyeletéről zengi a maga hangtalan nyelvén a boldog viszontlátás egykor teljesedő, most még várakozó reményét. Az újabb kor klasszicizáló elemei ütköznek ki Kocsicska Gyula márvány emlékén. A redős lepel s az oromfal erre mutat. A halottat sirató sorok nem tartottak hosszú pihenőt. A szállást először foglalónak jelentkezésére öt esz­tendővel folytatniok kellett útjukat, hogy ifj. Kocsicska Ödön oki. tanító haláláról is megtehessék jelentésüket. Fakereszt márványlapja Puszkailer Etelka II. éves tanítónőjelölt készülődő földi pályájának derékbatörését jajong­ja, amikor pár szavával azt jelzi : Élt 18 évet. Meghalt 1927. márc. 6-án. Tükrös fekete márványkereszt alján

Next

/
Oldalképek
Tartalom