Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin

23 Pár családi ereklye, esetleg féltve őrzött régiség ! Eltűnt minden, ami érzést, örömet, bánatot dobott a testen keresztül a világba. A szótalan kövek, a közben-közben itt-ott megtáruló sírüregek fényüket vesztett érc- és fakoporsói, a felszínre került koponyák, bordák és lábszárcsontok eleget beszélnek a földi élet szomorú semmiségeiről, hogy halljunk, értsünk s hallgassuk a néma tanítást . .. Sunt lacrimae rerum ! A dolgok láttára nem tudjuk visszaparancsolni kitolakodó könnyeinket ! Így beszél az esztergomi temető a maga meg sok-sok testvére nevében. Rámutat Esztergom földalatti városára, amely egykor itt hullámzott a földi térségeken s most a nem is oly szörnyen mély felszín alatt tőlünk elérhetetlen messzeségben alussza síri álmait. Menynyire le kellett szállania álmodozásainak tarka, aranyos-szivárványos egéből ? A halott város lakói egykor ifjú fejjel tündöklő légvárakat építettek. Az idők nyargaló futásának során egyszerűbb palotával is megelégedtek. Később tisztuló látásuk korában minden esztendőben egyet-egyet elhagytak a több emeletből, hogy az utolsó esztendők földbesüppedt, földszintes udvarháza után lekerüljenek a szegényes, sötét, csöppnyi verembe. S minél inkább teltek ezek az elbújó lakások lenn, fenn annál inkább rászakadtak a földön lakókra a megsokasodott, szinte fogható árnyak. Figyelmeztetik a föld fiát, hogy