Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ tisztségekben Mint a nagysallói uradalom intézője került nyugalomba Esztergomba, 1817-ben. Annak a híres Omósdy-családnak volt tagja, amelynek egyik jeles sarjadéka : István teljes hatalommal kormányozta Batthyány József gróf hercegprímás idejében az érsekség javait. Kúriája a XVIII. sz. hetvenes-nyolcvanas éveiben ott húzódott, ahol ma az érseki leánygimnázium félköralakú épületrésze vonul feljebb a Ferenc József-út torkolata felé, szemben a vízivárosi plébániatemplom északkeleti falával. Ezt a kúriát vette meg az Ormósdyaktól az esztergomi érseki helynökséget 1779-ben felállító Batthyány hercegprímás a helynökség udvari papjainak számára. Későbbi sorsa az érseki tanítóképző épületrészévé avatta a hajdani „kis rezidenciát." Akkor bontották le, amikor 1929-ben a mai leánygimnázium szép épületét emelték ezen a szárnyon s vezették le tovább a Ki-s-Dunaparton, hogy a régi helyen régi és új kövekből, új élet új céljainak emeljenek időt álló falakat a lélek és szellem szolgálatára. A lakóház falai eltűntek, elomoltak. A sír néha mégiscsak tovább él s a tűnő múlás mélabús énekét jajongja a késeieknek, akiknek élete szintén csak pár perc a játszva emelő, mosolyogva lerántó „tündér szerencsénk" mindvégig változó, könnyes-bánatos igájában. I Az Ormósdy-síremlék szomszédságában, a telekrész sarkán újra klasszikus