Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ tisztségekben Mint a nagysallói urada­lom intézője került nyugalomba Eszter­gomba, 1817-ben. Annak a híres O­mósdy-családnak volt tagja, amelynek egyik jeles sarjadéka : István teljes ha­talommal kormányozta Batthyány Jó­zsef gróf hercegprímás idejében az ér­sekség javait. Kúriája a XVIII. sz. het­venes-nyolcvanas éveiben ott húzódott, ahol ma az érseki leánygimnázium fél­köralakú épületrésze vonul feljebb a Ferenc József-út torkolata felé, szemben a vízivárosi plébániatemplom észak­keleti falával. Ezt a kúriát vette meg az Ormósdyaktól az esztergomi érseki helynökséget 1779-ben felállító Batthyány hercegprímás a helynökség udvari pap­jainak számára. Későbbi sorsa az érseki tanítóképző épületrészévé avatta a haj­dani „kis rezidenciát." Akkor bontották le, amikor 1929-ben a mai leánygimná­zium szép épületét emelték ezen a szár­nyon s vezették le tovább a Ki-s-Duna­parton, hogy a régi helyen régi és új kövekből, új élet új céljainak emeljenek időt álló falakat a lélek és szellem szolgálatára. A lakóház falai eltűntek, elomoltak. A sír néha mégiscsak tovább él s a tűnő múlás mélabús énekét jajongja a kései­eknek, akiknek élete szintén csak pár perc a játszva emelő, mosolyogva le­rántó „tündér szerencsénk" mindvégig változó, könnyes-bánatos igájában. I Az Ormósdy-síremlék szomszédságá­ban, a telekrész sarkán újra klasszikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom