Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ Súlyos, szélestestű, vaskarikás kőlapok hátteréből fehérmárvány obeliszk világol fák, bokrok, derűszöld élőfalának környezetében, A sírkő futó sorai a 16 esztendős Grafel Ilona nevével indulnak, hogy további futásuk során a 24 éves ifj. Grafel József egyetemi hallgató emlékének is áldozhassanak. Az id. Grafel József csaknem 8 évtized szaggatta fáradt testét bocsájtották le utoljára azok mellé, akik életének napszáma, bár kevesebb esztendővel, korábban letelt. Finom, barokkos hajlású nagyobb márványkereszt őriző falán Patkóczy Ignácné Meszes Erzsébet nevét olvashatjuk. Tűnő alakjára még az évek országútján legmesszebbre elkerült esztergomiak sem emlékezhetnek. Születésekor 1778-at jegyeztek a krónikások. 17 éves volt, mikor lefejezték a szomorú emlékű Martinovics Ignác-ot négy fővádlottársával együtt a budai Vérmezőn. Ifjú éveit a múló régi s a vérben születő új század Európát rázó viharai rémítették. Életének utolsó esztendejében már sarjadni kezdtek az esztergomi bazilikának falai, melyek alapját 1823. áprilisában vetette meg Rudnay Sándor hercegprímás. — A sírkő tovább sorakozó betűi az egy esztendővel idősebb férjről, Patkóczy lgnác-tó\ emlékeznek. Feleségénél jóval később lépett az elmúlás útjára. Mozgalmas időkben, 1848. szeptemberének utolján, melyre néhány nappal Jellasich vad legényei közeledésének híré-