Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészete

19 Ez az óriás lelkében világokat hordozó géniusz a világtörténelem legnagyobb temetőjének síkságán, a római Campagnán barangolva a próféták zordon könyveivel kezében elmélkedte át a halál siralmait. Teremtett ember művészi ábrázolás formájában nála kifejezőbben még nem közelítette meg a halál fájdalmas és megrázó valóságának gondolatát. A külföld, elsősorban Olaszország sok évszázados temetőművészetéhez képest a magyar föld nem nagy múltra pillanthat vissza. Még az első világháború előtt e téren megindult szorgoskodás sok figyelemre méltó értéket termett, főleg a budapesti kerepesi temetőben. Itt is a szimbolika nyelvén jelképekben megszólaló műalkotások beszélnek erősebben a megilletődött temetőlátogatóhoz. Az élet fonalát elvágó Párka a halál kérlelhetetlenségét példázza. A jótékonyságáért hálás szívvel emlegetett nagyasszonyhoz eljönnek az élet mezítelenjei és felruházott ágrólszakadtjai. A tanítója sírjára virágot hozó iskolásfiú a nem feledés háláját szomorkodja. Félelmetes erőtől duzzadó ifjú atléta roppantó erővel töri ketté az izmos tölgyet a férfikora erejének teljességében eltávozottnak jellemzéséül. A diadalmas halál legyőzetésének egyik legszebb sírszobra az Árkay-család koporsófülkéjén díszeskedik. Az élet a halál után folytatódik a viszontlátás önfeledt örömében. Az égben az őrző2'