Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől
A temető művészete
18 nek, sem az ábrázolt személynek nincs sok köze. így érthető, Michel Angelónak, a firenzei San Lorenzo-templom új sekrestyéjében felállított Medici-síremléke miért utolérhetetlenül verhetetlen az idők véges futásának során ! X. Leó pápa korán eltávozott fivérének, Giuliano nemours-i hercegének s nagy reményeket keltegető unokaöccsének, Lorenzo urbinói hercegnek halotti emlékéről volt szó. Ugyan mit jelentett ennek a szobrásztitánnak számára a hercegeknek múló emléke, bármennyire fényes is, de azért csak elenyésző jelensége ? A sekrestye két falfülkéjében elhelyezi ugyan a két herceg szobormását. Giuliano alakjából a Cselekvés, az urbinói herceg ábrázolásával a Gondolat szobrát faragta márványba. Figyelmeztették is, mennyire kevéssé hasonlók a szobrok az elmúlt hercegekhez. A titán nem maradt adós a válasszal : „Ki látja ezt tiz évszázad múlva ?" Pedig nem ezekben az élő hercegekhez cseppet sem hasonló főalakokban faragta ki bűvös keze a költészetén is átremegő fájdalmas földi mulandósággondolatot. A szarkofágtetőkön nyugvó, az idő szakaszait jelképező talapzatalakok : Hajnal és Esti szürkület — Éjjel és Nappal juttatják kifejezésre a szobrászat fejedelmének az élet ernyesztő szenvedéséről, a földi lét megvetéséről, az emberi fájdalomról márványba örökített vallomásszerű halhatatlan zsoltárait.
