Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

167 resztje küzd a mulandósággal. Szétesni készülő karjait és törzsét rozsdás drót laza fonala próbálja egybetartani. Mellette tömzsi kőtömb hever. Földette betűi Brzorad Nándor nevével játszanak bújócskát. 66 esztendő távolából integetnek. A gyász vékonyan szivárgó könnyeit sírják. Valamikor az előző, szomszédos telekrész szélén állott a Morvay-család márványköves sírhalmának helyén. Az idő emelő keze ide sodorta, hogy eldőlve, fektében keseregje a kő-Lázárok földről sose tűnő sorsát. Tarka virágok, húsos levelek fonadéka mögül ifj. Laiszky János korán, 20 esztendővel sírba hanyatlott életéről emlékeznek a vasba ágyazott sorok. A fiatal tokodi segédjegyző 1915-ben Nagybecskereken végezte a közigazgatási tanfolyamot. A szerb hadifoglyoktól behurcolt tífusz azonban szépen ívelő pályájának kezdő fokán elragadta reményeket tápláló életét. Esztergomba került vissza megpihenni. Mellette nyugszik édesatyja: id. Laiszky János. A nagy szorgalommal és kiváló szaktudással megáldott fiatalember 1881-ben állította fel Esztergomban a harmadik nyomdát, melyet később a kor követelményeinek megfelelően villanyerőre rendezett be. Az 1900-as évek óta szépen fejlődő nyomdásziparnak egyik legkiválóbb képviselője. Odaadó gondossággal végezte a magaszabta elsőrendű munkái, mely a magyar kultúra, a korszellem világosan látott fejlődése s a