Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

153 tett édes apuskánk, Isten veled ! Az élet szálló felhői közül hullott szerettei közé 64 éves korában Uhlárik Jánosné Molnár Róza. A húsz esztendő párkányáig eljutott Uhlárik Dénes könnybe merült sorsa integet búcsút a sorok aljáról, mikor az elpihenés vonalán tovább zarándokolunk. örökzöld bokrok sűrű levélfüggönye hull a vörösmárvány sírkereszt megbúvó falára. A függöny széthúzásakor nedeczei Nedeczky Zsigmond-nak és hitvesének, Pasteiner 7/ona-nak neve válik szabaddá és éled fel az emlékezés felejtést kergető levegőjétől. Ifjú élet ellobbanásáról jajgat a csaknem szomszédos síremlék vesztett gyermeket sirató kesergése : E rideg sírhantok a'att nyugszik egy fiatal szív. Ki fürdés áldozata lón. „Feledhetetlen'" szülők és testvérei gyászolják Gianone Annát. Megh. 1874. jún 7-én. A következő sír svédgránit oszlopa Novoszád Ignácné Osztradiczky Anna emlékét védi a zuhanó feledéstől. Hóvirág, éledő fák bolyhos, barkás ágai az elzarándokoló kegyeletről pihegnek hamvas virágszavakat a síremlék tövében. Idő-, esőrágta márványkő mellén avult sorok emlegetik a temetőlakás földfalai közé került 80 esztendős Gremsperger Jánosné Stemmer Anná-t: Midőn e gyászjelt a felejthetetlen és legjobb nő emlékére szenteli, egyúttal saját részéről is kitűzi e helyet, hogy azzal, kihez most