Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

151 Sok régen végzett diák vagy kései leszármazottja látta hasznát önkínzásig végzett munkájának, melynek értékét csak fokozza, hogy szinte a megvakulásig gére. 14100 Esztergomban tanult diák negére 14.100 Esztergomban tanult diák neve áll őrt a nagy könyvben a szorgalmas összeíró emléke mellett. Mindmegannyi apró emlékláng, mely nevének emlegetésekor kigyúl, fénybe borítja munkától szikkadt nemes alakját s védi a feledés sötét árnyai ellen. Kőbe burkolt sírdombja fölött kőkereszt tárja két karját, melynek közepén fehér márványból faragott Krisztus-arc néz az ég felé, a hűséges szolga útjának irányában. A sír zárófedelén emléklámpa pillog és hirdeti a gyászoló nővérek nem felejtő szeretetét, kegyeletét. Krisztusban oltártestvére nyugszik közvetlen szomszédságában : Massza Károly ny. plébános. Sírja közepéről vastagderekú tujafa szökik a környezet fölé. Koronája hatalmas lombsátorba borul. Ágai között nagy, kovácsoltvas-feszület talál védő árnyra, oltalomra, ha eső zápora s a tűző nap szí erőt és rabol színeket. A sor további vonalán az élet harcának hőse, tőle nem messze pedig kidőlt vesztese példázza az óriásfák küszködését, elomló sorsát, elzuhasó pusztulását. Az első kérges héjának ágyából karvastagságú új hajtások törnek a vén ágak nyomába. Sima arccal, duzzadó erővel mosolyogják az idősebb testvérek szomorkodó búját-baját. Nevetnek az élet