Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

150 márványsíremlék özv. Wágenhuber Pe­temé rajkai Molnár Aranka végeszakadt földi életéről mereng. Melléje vetettek síri ágyat Wágenhuber Lajos-nak, Ká­rolyi József gróf ny. uradalmi intézőjé­nek. Fehér kőkeret hátsó peremén megtá­masztott márványtábla szikrázó arany­betűi Kottra Kálmán-naí, Esztergom ny. városi "pénztárosának emlékéért ragyog­nak. Takarják a jajgató bánatot, hogy nincs igazi öröm és nincs igazi vágy, ami teljesülne a vérkönnyes rögön. Böschatt Ferenc az ifjúság szivárvá­nyos, napsugaras éveiben Krisztus oltá­rára helyezte áldozatnak szánt életét. Magára vette az Ür szelíd és édes igáját, hogy a Mester nyomán hirdesse az Élet igéit, legyen a gondjára bízott tanítvá­nyoknak és híveknek oktatója, vezére, mindene. Pesti működése után Dunaki­litiben, majd Szobon, végül Nagybörzsöny­ben védte, őrizte az Üdvözítő nyáját. 1926-ban munkáját gátló szembaja miatt nyugalomba került. Esztergomban élte csendes napjait. A bencés gimnázium iránt a jó tanítvány hálájának nagy adó­ját rótta le. 1808-tól kezdve — ekkor vették át a bencések a Széchenyi György esztergomi érsek alapította gimnáziumot — 1932-ig hatalmas könyvben hangya­szorgalommal összeírta az intézetet láto­gatta tanulók névsorát az évek és a végzett osztályok feltüntetésével. A gim­názium történetével foglalkozókat ezzel tf-mérdek kutató munkától kímélte meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom