Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

149 távolabb a 94 éves esztendős korában révbe jutó Mészáros Rozália poraira es4 örök békességet a hozzátartozók imádsá­gos könyörgése. A sor szélén ódon írás időboronálta, régen aranyosabb köntöst hordozó betűi Horváth Mihály-tó\ emlékeznek. Felejt­hetetlen férjének emlékére s a 86. évében elhalálozott ipának, Horváth József-nek tiszteletére állíttatta a ,ybús özvegy", Gerendás Erzsébet a széleken oszlopos faragású, a felső ívmezőt három félkör­rel osztott díszes, zömök kereszttel vég­ződő vörösmárvány síremléket, melynek hátsó, csizsolatlan falán nehezen olvas­hátsó, csiszolatlan falán nehezen olvas­lád halottairól szóló beszámolót. Hor­váth Mihályné Szálkái Tóth Anná-l em­legetik. Utána férjének, Horváth Mihály­nak emléke tűnik fel a tovamenetelő be­tűk medrében. Városi képviselő és hegy­mesteri tisztében munkás élet jellemezte. Érdemeiért a feljegyzés szerint a „koro­nás érdemkereszttel" jutalmazták. Svédgránit kockatömbjén finom ará­nyú kereszt emelkedik. Sugárzó arany­betűk csillognak a tükörsimaságú és ra­gyogású fekete márványlapon. Talán a szív aranyos jóságát igyekeznek sejtetni, amellyel a földi tájak megtért vándora magához ölelte a nemzet apró remény­ségeit. Vaj kai Molnár Matild ny. állami igazgató-tanítónő kiváló tulajdonságait magasztalják : Kimagasló nemes lelked emlékét hálás kegyelettel őrizzük. A megnyugvás fehér színében ragyogó

Next

/
Oldalképek
Tartalom