Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

133 DNUS. FRANCISCUS PROCOPIUS COTTUS STRIGONIENSIS ORDINARIUS PHYSICUS TER DENIS ATQVE TRIBUS ANNIS VIVENS UT OFFICII AMORIS PROXIMI MORTISQVE VICTIMA HAC IPSA TEGITUR URNA. 22. FEBR. 1817. — A vármegye vaskos jegyzőkönyve dícscri orvosi tökéletességét. „Az tisztjének eljárásában fáradhatalan iparkodása s jó szive s tudománya által nyert közönséges bizodalma jelesebb lévén, hogy sem azt illendőképpen megjutalmazni lehetne, a megmaradóit özvegy sorsának némiképpen való enyhítésére az nékíe nem járó halotti illetés helyett a nemesi Felkelő Pénztárból 150 forint rendeltessék." Munkája érdemét, megbecsülését hirdető szavak. Méltó módon egészítik ki a rövid lélekzésű eptáfíumot, melynek omló földjéből mindent kimosnak a bús esők, ami fény, derű, hír és emlékezet í Öreg Kapa Mátyás és fia, Kapa József földbe visszaszálló életét emlegetik a halottakról számot adó sorok. 80 esztendőt éltek. A betűk világa mögött azonban sokkal több jelentkezik a rideg köntösű gondolat jegyeknél. Öreg Kapa Mátyás az idők szárnyán elszállt régi Esztergomnak nem mindennapi gyermeke : az óriások sorába került. Atlasz-válla fölött erőtől, jóságtól sugárzó arc mosolygott kékszínű szemek tüzében. Az istenes magyarok seregéba tartozott, akiben a „nem igen ijedünk meg" erejének biztosító tudata egyesült a szív természetes nemességével. Sokat adott az Istennek, aki elfogadta