Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

134 hűséges szolgájának ajándékát. Kilenc gyermeke közül négy került az Ür szőllőjenek munkásai közé, egy leánya az apácák fátyolával ékesítette fejét. így harcolva, küzdve távozott a temetőbe, ahol nincs magában. A fák között simogató szellő citerál. A sírdomb kakukfüvéről ,,illat árad s az Éber tücsök az unokák szívéről, Hűségéről azt mondja : síríg, sírig ..." Csillogó törésű termésköveit ágyában egymásra boruló fenyőgallyak takarnak földet, szürke szemfedőt. A sírdomb fejénél nagy, nyerskő-tömb közepéből karcsú fehér kereszt emelkedik a sír fölé. Felső szárán az ismerős, görög betűs, aranyvonalú Krisztus-monogramm. A síri pihenőhely legbeszédesebb, legkifejezőbb dísze és magyarázója a két betű : aki itt nyugszik, Krisztus hűséges fia volt életében, halálában. Mélységesen alázatos lélekre vall a név elhelyezése. Mintha nem merne felszállani a kereszt dicsőítő magasságáig, csak a kereszt tövében, külön márványtáblán, sűrű fenyőlombok hátán szerénykednek az emléket őrző aranyosszemű gondolatvonalak. Mezeházi és tvarosnyai Mezey Rezső ny. m. kir. erdőtanács nevét világolják. A fenyőgallyak, a hószínű terméskövek bizonyára a kárpáti hegyóriások, a tűlevelű rengetegek követségében borulnak annak sírjára, aki egykor földi hivatásának aranykorában Erdély királyi hegyeit járta s a máramarosi erdők lombok boltozta tátorbirodalmában rótta az erdők, bércek, völ-