Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

134 hűséges szolgájának ajándékát. Kilenc gyermeke közül négy került az Ür szől­lőjenek munkásai közé, egy leánya az apácák fátyolával ékesítette fejét. így harcolva, küzdve távozott a temetőbe, ahol nincs magában. A fák között si­mogató szellő citerál. A sírdomb kakuk­füvéről ,,illat árad s az Éber tücsök az unokák szívéről, Hűségéről azt mondja : síríg, sírig ..." Csillogó törésű termésköveit ágyában egymásra boruló fenyőgallyak takarnak földet, szürke szemfedőt. A sírdomb fe­jénél nagy, nyerskő-tömb közepéből kar­csú fehér kereszt emelkedik a sír fölé. Felső szárán az ismerős, görög betűs, aranyvonalú Krisztus-monogramm. A síri pihenőhely legbeszédesebb, legkifejezőbb dísze és magyarázója a két betű : aki itt nyugszik, Krisztus hűséges fia volt életé­ben, halálában. Mélységesen alázatos lé­lekre vall a név elhelyezése. Mintha nem merne felszállani a kereszt dicsőítő ma­gasságáig, csak a kereszt tövében, külön márványtáblán, sűrű fenyőlombok hátán szerénykednek az emléket őrző aranyos­szemű gondolatvonalak. Mezeházi és tva­rosnyai Mezey Rezső ny. m. kir. erdőta­nács nevét világolják. A fenyőgallyak, a hószínű terméskövek bizonyára a kár­páti hegyóriások, a tűlevelű rengetegek követségében borulnak annak sírjára, aki egykor földi hivatásának aranykorában Erdély királyi hegyeit járta s a mára­marosi erdők lombok boltozta tátor­birodalmában rótta az erdők, bércek, völ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom