Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

132 múló emlékével szállt a földről való elmúlás földiektől nem gyötört országába. Kriszi Jánosné Rohonczy Anna múltba merült sorsa tűnik fel az emberi feledések szomorúfűzes útjain, amikor az utolsó scrok is ellépegetnek az egykedvű márvány búcsúzkodó oldalán. Az ötödik sor keskeny ösvényén haladunk befelé. Strázsa-hegyi kő szürkésvöröses lapján öreg betűk beszélnek : ,,E kettős sírban nyugszanak Nemzetes Feigler Ferenc Ür Tettes Ngs Esztergom Vármegyének És az Érsekségnek 40 Esztendeig Volt feö Építőmestere s drága Hütvösse, született Pap Therézia. 1831." A zömök sírkövet elborító borostyánlevelek bús halotti siratót keseregnek a szálló esztendők sziklát, követ mállasztó erejéről. Százhuszonhat esztendő messzeségén keresztül szállnak szemünk elé latin nyelven vésett sorok vörösmárvány-kereszt boltozatos melléről. Az emlék kissé raáf megsüppedt, előredőlt, de azért az anyaföldbe mélyedt kőlábával viaskodva állja az idők rohamát. Hordozza a feledést késleltető betűket, amelyek egyszerűségükben is felemelő szavakba tömörülnek. Őrzik laz orvosi hivatás hősi áldozatának emlékét. A fiatal Prokópiusz Ferenc-nek rövidre telt földi sorsáról számolnak be. A -vármegye rendszerént való megyebeli orvosát" a hivatása szeretete parancsolta, rokonnak nyújtott gyógyító segítés sodorta az elmúl.'s csandes lakája felé : CLAR.