Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

131 kir. alezredes sötét göröngyök adta szál­lását zárják a hallgatag kövek. Vitézi élete megjárta a hegyek országának ha­diútjait. Résztvett a katonák sorára ezer halállal leselkedő boszniai okkupáció­ban, hogy eljusson a porladó testek füg­gönytelen sátráig, hol káprázatta fosz­lik minden hír, dicsőség ! — A földi utak utolsó állomásáról sem akart hiányozni férje mellől Schwinner Ignácné Frey Vilma. Bécsből, élete sorsának másik fe­lére jutó helyéről a gyermekkor gondta­lan ege alá kívánkozott megpihenni, ami­kor a test tovább már nem bírta a lelket s útjára bocsátotta, mint az őszi lomb az elszálló levelet. Az Esztergomban jósá­gáról nagyon ismert úriasszonyt, Kés­márki Frey Ferenc-nek, a város egykori országgyűlési képviselőjének nővérét, bánatos rokoni könnyek, szegények örök békességet esdő imája kísérte nyugalma csendes révébe, ahol egyszer „megpihen majd minden nemzedék". — A márvány­kereszt kockaalapjának bal oldalán Frey Vilmosné Kriszt Borbálá-nak neve szó­lítja az ismerősöket emlékezésre. Utána Frey Nep. János emlékek futotta élete elevenedik fel a betűk hangtalan száján keresztül. A sírkő jobboldalán Kriszt János múltba hanyatlott élete igyekszik visszajárni. Messzire szállt időkről tudna beszélni, hiszen húszéves volt akkor, amikor Mária Terézia ki­rálynő a bajor örökösödés miatt újra háborúra készült II. Frigyes ellen Meg­élte a napoleoni háborúkat s nagy idők 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom