Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

130 egét. Mielőtt azonban a duzzadt bimbók fölfeslettek volna, csengettek. És indulnia kellett ! A vonal végén vörös márványból fara­gott, csapott tetejű, keskeny piramis szökik fel a csúcsíves bordák szaggatta kőkocka széles testéről. Parecco Vilmos D. G. T. állomásfőnök földi hajftzásának csendes révét jelzik a sír kövei, bokrai, koszorúi. A sír mélyében kellett hor­gonyt vetnie. 8 évvel a férj megérke­zése után élete társának, Parecco Vil­mosné nedeczei Nedeczky Margit-nak halotti sajkája futott be a földalatti tá­jakra. Befejezésül Nedeczky Fanni nevét viszik fáradt járással a sírkő alsó meze­zejére rótt árva borongású, gyászoló betűk. A negyvennyolcas idők láza, legendás hősi harcainak borongó emléke szállong Szegesdy Pál vm. levéltárosnak márvány emlékoszlopa körül. Mikor a déli vége­ken rákezdtek a magyar lármafák a tom­pa kopogásra, puskát ragadott, kardot kö­tött, véres csaták orkánjába rohant, ahol „szuronyok, kardok acéli szeldelték a levegőt s villogott, dörgött a hadi kör­nyék." Az egykori 1848—49-es hadnagy, kit gyenge tollára vesz az „elmúlt szép tetteknek gondja", nem halt a haladé­kony idővel, hírt ad a sír mélyéről is a harcos apák nevéről, dicsőségéről. A gyász éjfekete színébe öltözött már­ványkereszt alatt több síkban egy­másra rakott svédgránit-lapok tükrös já­téka villog az enyészet szűk sírverme fö­lött. Schwandaui Schwinner Ignác cs. és

Next

/
Oldalképek
Tartalom