Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

122 tett ki szavakkal nem méltányolható munkálkodást. A beteg, fázó, nem sok mosolyt ismerő szegény gyermekeknek volt jóságos angyala. Örökké derült arccal, lélekkel járta a segítés nem egy­szer göröngyös útjait. Rózsák gyúltak ar­cán, bontottak szirmokat lelkében, ba sokat segíthetett. Az első véres világdá­ridó éveiben az érseki szeminárium ha­dikórházában ápolta a háború sebesült­jeit. Szent hitünk tanítása szerint az élet elesettjeinek keze Krisztusnak gazdag kincstára. Mindazt, amit kapnak ezen a földön, az égben raktározzák el adomá­nyozóiknak. Ennek az életét jócseleke­detekkel megszentelt jóságos asszony­nak Krisztus országában sokat gyűjthet­tek össze szegény Lázárjai, testi sebek­kel elborított betegei. Már itt a földön igyekeztek hódolni a hála jelével, mikor a TESz ,,a társadalom legjobbjai" jubi­leumi emlék jelvényével tüntette ki. Igazi öröksége azonban, amelyet senki sem ve­het el tőle, mégis az volt, amit Krisztu­sért tett a szegényeknek. Ami földi volt benne és nála, itt kellett hagynia, de a lélek boldog hazájába elkísérték irgal­masságot gyakorló cselekedetei. A Farkas-család sírboltjának felírása fiatal élet ellobbanását siratja a fiatal Farkas Károly Jenő II. é. joghallgató emlékének őrzésével. Fehérmárvány emlék falán aranyhátú sorok az .,Ürban és a feltámadás biztos reményében nyugvó" Jaksics Imréről emlékeznek Jaksics Imréné Oberhoífer

Next

/
Oldalképek
Tartalom