Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

123 Mária s a hétéves J. Gabika síri látoga­tása teszi teljessé a sírbolt lakosainak találkozását. Sötét svédgránitból formált, széles homlokú, bronz Krisztus-fejjel díszített sírkő Vass Mihály és Vass Boriska em­lékét őrzi a földi feledéstől. A gyászoló hozzátartozók szívüknek kedves szavak­kal bizonykodnak : Ti voltatok mindenünk Drága halottaink. Szívünkben él a remény, Hogy még találkozunk 1 Vörös márványba vésett karcsú betűk Kolb Róbert egyetemi hallgató „deli if­júságának szép tavaszát" panaszolják. Az utána következők : Kolb Ilona, Kolb Gyuláné Laumann Amália s Kolb Gyula, az esztergomi erdészeti szakiskola nyug. műszaki altisztje, megrendítő tragédia véres áldozatai. 1942, június 13-án egy Budapestről Esztergomba „szerezni" ki­rándult fiatalkorú cukrásztanonc minden erkölcsi gátlás nélkül embertelen kegyet­lenséggel leütötte s kiirtotta a könnyezni­való sorsra jutott háromtagú családot. A véres kezet rablás is szennyezi. A földi igazságszolgáltatás 1943. január 8-án mondott a gyilkos fölött ítéletet s tizen­kétévi fegyházbüntetést mért rá Istent, embert nem tekintő tettéért. Ugye azon­ban még máshol is elintézésre vár ! Mert él az erkölcs és vigyáz az Isten ! Bekker Endre ny. iskolaigazgató sírja fölé a márványemlék felső lapjába fara­gott szomorúfűz hajlott ága csuklik. Mel­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom