Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Mikor és hogyan lehetett volna az eladósodást és politikai összeomlást megakadályozni

50 Nem a rátermettség volt a fontos, nem a szak­képzettség, még az sem, hogy vájjon milyen lesz a jövője a városnak, hanem az, hogy Mátéffy létezik, Mátéffy az országgyűlési képviselő, Mátéffy nélkül semmit sem lehet csinálni, tehát, akár reverendában van Mátéffy, akár nem, akár rátermett akár nem, Mátéffy volt mindig a szállóige és különben is így kí­vánta a lakájszellem, a klikkérdek és a mungó­felfogás. Ha közgyűléseket hallgattunk végig, elszörnyű­ködtünk, amikor a szakvélemények ellenére is más intenciók érvényesültek. Órák hosszat tárgyaltak kér­dést, meghallgatták a felszólalásokat és végül volt bá­torságuk olyanoknak is felszólalni, akiknek sem ta­pasztalatuk, sem rátermettségük, sem szakképzettsé­gük nem volt. Vagy azért szólaltak fel, hogy felszó­laljanak, vagy azért, mert már régtől fogva felültették őket a lóra és nélkülük nem volt szabad határozni és akik megkövetelték, hogy véleményük döntsön. Ez volt a klikk szellemi vezérmoltója. A Közüzemivel a városnak bizonyos évi jöve­delemre volt megállapodása, de sohasem kapta meg a 70°/o-os részvényjognak megfelelő részesedést. Emellett a Közüzemi más vállalkozásra is kiterjesz­kedett, így autóbuszüzemre, jéggyárra stb., amelyek folytonos deficittel zártak. Visszamaradt a Közüzemi az áramtartozással és más adósságok is egyre gyűltek. A Speyer-kölcsönből olyan befektetéseket esz­közölt a város, amelyek nem hoztak jövedelmet. Ez a veszedelme ennek a kölcsönnek. Az I. számú Speyer-kölcsönből Esztergom egy­millió 125 ezer aranykorona, a II. számú Speyer­kölcsönből pedig 600 ezer aranykorona névértékű kölcsön erejéig részesült. Az I. számú kölcsönből azonban csak 996 ezer 387 P-t, a II. számúból pedig 592 ezer 490 P-t kapott ténylegesen kézhez a város. Az első kölcsönből a vízműépítés kapott, a máso­dikból a Közüzemi és ami maradt azt szintén a vízmű emésztette fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom