Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Mikor és hogyan lehetett volna az eladósodást és politikai összeomlást megakadályozni

50 Nem a rátermettség volt a fontos, nem a szakképzettség, még az sem, hogy vájjon milyen lesz a jövője a városnak, hanem az, hogy Mátéffy létezik, Mátéffy az országgyűlési képviselő, Mátéffy nélkül semmit sem lehet csinálni, tehát, akár reverendában van Mátéffy, akár nem, akár rátermett akár nem, Mátéffy volt mindig a szállóige és különben is így kívánta a lakájszellem, a klikkérdek és a mungófelfogás. Ha közgyűléseket hallgattunk végig, elszörnyűködtünk, amikor a szakvélemények ellenére is más intenciók érvényesültek. Órák hosszat tárgyaltak kérdést, meghallgatták a felszólalásokat és végül volt bátorságuk olyanoknak is felszólalni, akiknek sem tapasztalatuk, sem rátermettségük, sem szakképzettségük nem volt. Vagy azért szólaltak fel, hogy felszólaljanak, vagy azért, mert már régtől fogva felültették őket a lóra és nélkülük nem volt szabad határozni és akik megkövetelték, hogy véleményük döntsön. Ez volt a klikk szellemi vezérmoltója. A Közüzemivel a városnak bizonyos évi jövedelemre volt megállapodása, de sohasem kapta meg a 70°/o-os részvényjognak megfelelő részesedést. Emellett a Közüzemi más vállalkozásra is kiterjeszkedett, így autóbuszüzemre, jéggyárra stb., amelyek folytonos deficittel zártak. Visszamaradt a Közüzemi az áramtartozással és más adósságok is egyre gyűltek. A Speyer-kölcsönből olyan befektetéseket eszközölt a város, amelyek nem hoztak jövedelmet. Ez a veszedelme ennek a kölcsönnek. Az I. számú Speyer-kölcsönből Esztergom egymillió 125 ezer aranykorona, a II. számú Speyerkölcsönből pedig 600 ezer aranykorona névértékű kölcsön erejéig részesült. Az I. számú kölcsönből azonban csak 996 ezer 387 P-t, a II. számúból pedig 592 ezer 490 P-t kapott ténylegesen kézhez a város. Az első kölcsönből a vízműépítés kapott, a másodikból a Közüzemi és ami maradt azt szintén a vízmű emésztette fel.