Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Mikor és hogyan lehetett volna az eladósodást és politikai összeomlást megakadályozni

51 Már 1927—28-ban beállott a pénzügyi zavar, de segíteni már nem lehetett. Ha 1925-ben, amikor még nem volt adóssága a városnak, erős kézzel vezetik a város pénzügyeit és ha felvettek is kölcsönöket, de azokat jövedelmező befektetésekben használják fel, akkor ma más helyzet lenne. De hiányzott a a város vezetőségében annak a felismerése is, hogy a túlméretezett adminisztráció, a főbb tisztviselők erőltetett javadalmazása és a túlhajtott reprezentáció — a város súlyos gazdasági helyzete mellett — csak az összeroppanás siettetői. És a végkifejlődés fel­tartóztathatatlanul ment a maga útján, mig a város vezetősége tehetetlenül várta a bekövet­kezendőket, mert már nem tu­dott és nem lehetett tenni sem­mit. A Közüzeminél ugyanez volt a vég bekövetkezéséhez vezető ok: nagy és túldótált adminisztráció s a felvett köl­csön nem gazdaságos felhasz­nálása, s igy az adósságok fel­halmozódása. A város a Speyer-kölcsö­nön kívül a Magyar Altalános Hitelbanktól is felvett pénzt és pedig 510 ezer P-t, amit iskolaépítkezésre, gazdaság­és városfejlesztésre használt fel. Mind holt tőke. A kölcsönkonverzió sehogy sem sikerült. A vá­rosnak házalnia kellett, hogy kölcsöneit meghosszab­bítsák és hogy újabb kölcsönöket kapjon a kamatok fizetésére. Ez kötötte le a pénzügyi adminisztrációt. A pénztár fizetőképességének biztosítására a város állandóan felvett kisebb-nagyobb kölcsönöket, még a helyi bankoktól is. A belügyminiszter 90 154— 928. sz. körrendelete megtiltja a kölcsönök kormány­hatósági jóváhagyásnélküli felvételét. De kimondja az 1925 évi XXII. tc. azt is, hogy a városok, amelyek Speyer-kölcsönt felvettek, újabb kölcsönt csak belügy­miniszteri jóváhagyással vehetnek fel. 4* Mike Lajos dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom