Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 19. század
A prímási székhely egészségügyi szempontból kulcsfontosságú volt az 1848—1849-es szabadságharcban, mivel a stratégiailag két legnagyobb szerepet betöltő vár: Buda és Komárom között helyezkedett el. Szárazon és vízen mindkét irányból megközelíthető, ezért szükségessé vált egy katonai kórház felállítása. A legelső esztergomi orvos, Hoffmann Vilmos 1848. május 30-án folyamodott a honvédorvosi állományba való felvételéért. 18 3 A honvédség orvosai sajátságos módon akkor még a bécsi Josephinum, azaz császári sebészeti intézet felügyelete alá tartoztak. Ez a felemás helyzet szűnt meg, amikor a Hadügyminisztérium Stáhly Ignác sebésztanárt nevezte ki a honvédorvosok élére. 1848 őszén a kanonokok házában már elkészült a katonai kóroda, a fehérnemű híján hamar megtetvesedett és rühesedett honvédeket a városi fürdőben kezelték, fertőtlenítették. Az Esztergomban toborzott helyőrség Besze János parancsnoksága alatt Komárom védelmére vonult, ezzel Esztergom katonakörzetileg Komáromhoz csatlakozott. 18 4 Majthényi komáromi várparancsnok javaslatára 1849 tavaszán nevezte ki a Hadügyminisztérium Weitzenbreyer (később Buzay) Károlyt az erős helyőrség főorvosává. 18 5 Egyik első dolga volt a helybéli mellett a tatai és esztergomi katonakórházak felszerelése, mert ekkor már Stáhly Ignác -főorvost nem találjuk az élők sorában. A város a tulajdonképpeni tulajdonos egyház jóváhagyásával az akkorra felépült kanonokházat ajánlotta fel „katonai ispita" céljára. A munkálatokat Palkovics Károly (id. Palkovics Károly fia) kormánybiztos végeztette el, hogy nagyobb kórtermek legyenek, áttörték a falakat. Esztergomban is újra megjelent a „keleti epemirigykór" (a kolera), és a városi tanácsban a jegyzőkönyvek tanúsága szerint felvetődött egy külön járványkórház felállításának szükségessége, de az akkor még üres honvédkórodába fertőző betegeket nem helyeztek. Felbecsülhetetlenül fontos óvatosság volt. Az első nagy sebesültszállítmányra nem kellett sokáig várni. Ismert, hogy 1849. április 29-én Wohlgemuth császári tábornok 30 ezer katoliájával megpróbálta feltartóztatni a Komárom irányába sikeresen előnyomuló felső-dunai honvédsereget. 18 6 A császáriak Nagysallónál súlyos vereséget szenvedtek, a párkányi hajóhídon egészen Esztergomig húzódtak vissza, de élő veszteségeiket otthagyták, akik az osztrák csapatok továbbvonulása után a sebesült honvédekkel együtt kerültek az esztergomi katonai kórodába. Komárom várából a honvédek ki-kitörtek az ellenség nyugtalanítására, a sebesülteket Weitzenbreyer főorvos rendelkezésére az akkor már viszonylag csendes Esztergomba szállították. 18 7 Sőt, Budavár ostromlóinak sebesültjeiből is kerültek a katonai „ispitába", amelynek parancsnoki tisztét Nóvák István orvos százados látta el, beosztottai lettek: Hoffmann Vilmos, az igen fiatal Feichtinger Sándor, valamint Tóth József doktor és Effner Ferenc kirurgus. Egyik 49-es honvédorvosi jelentésben olvasható: „Július 6-án a Nyitrán létezett magyar hadsereg dandára kivonult, a honvédség feloszlott, és ezek közül Nagy Sándor tábornok rendeletére 444 beteg áttétetett Esztergomba, Verebélyre, Lévára ..." A hadiszerencse gyors kedvezőtlen fordulása folytán július 7-én már parancsot kaptak, hogy Nóvák százados irányításával kezdjék meg a honvédkórház, főleg a könnyebb sebesültek átszállítását Kalocsára, a „maradék ispita" igazgatója'az esztergomi születésű Feichtinger Sándor lett. 18 S 40
