Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

A 19. század

A 19. század Esztergom egészségügyének múlt századi története úgy indult, hogy a város majdnem orvosi egyetemet kapott. Az 1792. évi budai országgyűlésen felvetődött az egyetemi ifjúság erkölcsi züllésének megakadályozása, melyet úgy véltek megelőzni, hogy a medikusokat valamelyik központi fekvésű papi városba helyezik.

14

6 Esztergom, Vác vagy Eger jöhetett volna számításba, de megfelelő létszámú „beteganyaggal" egyik város sem rendelkezett, Esztergomban pedig még a megfelelő kórház létezése is kérdéses volt. így döntöttek végül — Pest javára, mert egyedül a Rókus Kórház rendelkezett akkor oktatásra is alkalmas beteglétszámmal,

14

7 és már kezdtek kirajzolódni a jövendő nagyváros körvonalai. Az egyházi város közegészségügyi helyzete kettős képet mutatott. A Várhegy és a Víziváros már régtől bírt bizonyos csatornázási hálózattal, megfelelő forrásai is voltak egyrészt a Szent Tamás-hegy lábánál,

14

8 a vízivárosi Malom-bástyában,

14

9 a Várhegy saját kúttal és ciszternáival „önellátó" tudott lenni. A törökök annak idején a Diósvölgyi-forrás (Törökkút) vizét is bevezették a városba,

15

0 de ez a csatornarendszer a várostromok idején tönkrement. Viszont Szentgyörgymező, Szenttamáshegy és a város szennyvize patakokban folyt ki az utcákra, jó ivóvizet pedig csak a környékbeli hegyek forrásaiból (Szent János-kút, Fárikút, Barátkút stb.) tudtak szerezni. Az esztergomi nép jó ivóvíz híján inkább borivó volt, ami csökkentette az emésztőszervi fertőzések lehetőségét. A csatornázás csak jóval később oldódott meg, de nagy esőzéskor a víz elvezetése még napjainkban is gondot jelent. Mint említettük, Mária Terézia a gyakran visszatérő járványok megelőzésére elrendelte (a nagy szervező, Van Swieten tanácsára) a megyei főorvos alkalmazását, aki a közegészségügy első számú felelőse volt. Esztergom egyik első megyei főorvosa, Pudelkó József munkáját oly becsületesen végezte, hogy a királynőtől nemesi oklevelet kapott. Pedig bőven akadt tennivalója. A papi székhelyek csoda és alamizsna reményében mindig vonzották a szegényeket és betegeket, ezért Esztergom aránylag korán rendezte a szegényügyet. Kőrösy László a XIX. század elején szegényházról ír.

15

1 a Borovszky-féle megyei monográfiában pedig nyilván Kőrösy könyve nyomán olvasható,

15

2 hogy Esztergom „1837-ben épített a város szegényeinek egy azilumot"

15

3. Sőt, az Osváth-féle 1938-as kiadású összeállítás szerint „az aggok házát néh. Helischer József, Esztergom tudós főorvosa alapította és ajánlotta fel a városnak 1837-ben"

15

4. Mint ismeretes, Helischer (vagy Heliser) József városi tanácsos volt és nem „tudós főorvos", méghozzá a legönzetlenebbek közül való. Gyűjteménye és munkássága .ma is kitűnő forrásanyag. Grósz Lipót kimutatása alapján a „szegényház" mint melléklétesítmény már 1739-ben létezett.

15

5 35