Prokoppné Stengl Marianna: Esztergom belváros

„Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen s kétesebb a jövő!" Ipolyi Arnold Bevezetés Kis könyvünk bemutatja a 150 évi hódoltság utáni Esztergom újjászületését a XVIII. században. Az egykori királyi székhely, az európai hírű középkori Esztergom romjain néhány évtized alatt felépült a mai Belváros. 1708-ban és 1725ben a város visszanyerte királyi kiváltságait s így, bár nem volt sem egyházi, sem világi mecénása - mivel az érseket az uralkodó még nem engedte vissza Esztergomba -, polgárai nagyotakarása, életereje és városszeretete, minden akadályt legyőzve, országos jelentőségre emelte Esztergomot. A XIX. század természeti csapásai: az 1838. és 1876. évi árvizek mintegy 1,5-2 méter magasságban árasztották el a várost. A házak nagyrésze elpusztult vagy teljes felújításra szorult. A két árvíz között, 1844-ben, itt létesítették az esztergomi kereskedők az ország harmadik takarékpénztárát. Az 1848-49. évi szabadságharcban egy emberként vett részt a város lakossága, önzetlen hazaszeretete az anyagi és életáldozatokban kiemelkedő volt. A Bach-korszakban is volt annyi ereje és bátorsága, hogy magyar iskolát építsen a város főhelyén, a Városháza oldalában, kétszintest - magyaros, romantikus stílusban. 3