Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700-1990
Település és társadalom Esztergom városa a kőkorszaktól lakott település. Fontossá igazán Gé za fejedelem, majd Szent István király idejétől vált. Egyházi központ: 1242 ig, a tatárjárásig, az ország fővárosa volt 1256 tói egyházi, földesúri város lett A várat és a középkori várost amely a mai Kis Duna, Eszperantó és Simor János utcák által határolt részen terült el apró települések vették körül (Szentkirály, Libád, Kovácsi, Szentgyörgymező, Víziváros, Szentta más, stb). Esztergom 1543 tói 140 évig török hódoltsági terület volt. Az állandón harcok, portyák és ostromok során megszűnt a régi városközös ségi szervezet, a lakosság legnagyobb része elmenekült. A város elnép telenedett és a környező kis településeket is elsöpörték a pusztító harcok. Az űjra települő lakosság a középkori alapokon négy önálló települést hozott létre A királyi várost, 1708 ig, a Budai Kamarai adminisztráció igaz gatta, a Víziváros az érsek birtoka, s Szentgyörgymező ugyancsak az ér sek jobbágyfaluja volt; Szenttamást pedig a Káptalan birtokolta. Ez a négy helység az 1895 ös egyesítésig külön közigazgatás alatt működött, de po litikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésük egymástól elválaszt hatatlan A török alóli felszabadító harcokat követően az élet a legtöbb ostro mot megért Vízivárosban indult meg elsőnek Rövidesen egyházi, majd közigazgatási központ lett 1685 ben a jezsuiták, 1687 ben pedig a feren cesek is megtelepedtek itt Rendházaik felépítésével és az 1687 ben meg nyílt jezsuita gimnáziummal városias külsőt adtak a vár alatti településnek. Kedvezően hatott Víziváros fejlődésére, hogy 1690 91 ben a várme gye is itt rendezkedett be (a volt Bajcsy Zs u 63 ), s ezzel a vármegyei közigazgatás központjává vált A helység erőteljesebb fejlődésére mutat az is, hogy amíg Szenttamáson a 17 század végére 13 zsellér, 21 zsol doskatona és 15 rác bírt saját házzal, addig Vízivárosban, (1699 ben) már 93 jobbágycsalád lakott, fából, sövényből épített házaikban Az 1683 as felszabadító harcok után a hajdani középkori királyi vá ros házai és az azt körülvevő falak is romokban hevertek, nem nyújtót tak semmi védelmet Ezért a város a harcok alatt szinte teljesen elnéptelenedett, alig maradt 400 lakosa Megfogyatkozott a török hódoltság alatt betelepült rác lakosság is, amelynek nemessége és polgársága elmenekült Helyükbe új lakók csak Érsekújvár (1685) és Buda (1686) felszabadítása után érkeztek Legna gyobb részben a feudális kötöttségek elöl menekülő jobbágyok, a várőr séghez tartozó katonák és családjaik, valamint az itt maradt rácok népesítették be a várost. A lakosság számát növelték az armális neme sek, valamint a nemet, cseh és morva területekről beköltöző iparosok Az új honfoglalók az ingyen kapott anyagból, a romok felhasználásé val építették fel házaikat Köalapra vályogból, sárból húzták fel a falakat, s a házat náddal vagy szalmával fedték be 5
