Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

Márciusban jelentős esemény volt a város életében a Mentőegyesület igazgatói-választmányi és közgyűlése. Az egyesület 1928. augusztus 14-én alakult Sajó Lajos megyei tiszti főorvos nem kis szervező munkájának is köszönhetően. Tulajdonképpen fiókintézménye volt a "Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének." Mindhárom ülésen vitéz Szívós Waldvogel József elnökölt. A közgyűlés fő témáját Gönczy Béla ügyvezető igazgató beszámolója adta. Elmondta, hogy jelenleg 8 alapító és 34 rendes taggal működik az egyesület. Az 1928. szeptemberében a központtól kapott 16 000 pengő értékű mentőautó a próbajáratok után decemberben állt ténylegesen szolgálatba, és azóta 66 esetben vonult ki és 3 100 kilométert tett meg. A mentőautó személyzetét és garázsírozását a helybéli tűzoltóság adta. Az ülésen felszólalt a budapesti központ képviseletében Kürthy Tibor titkár és tájékoztatót adott az Országos Egylet munkájáról. Elmondta, hogy eddig 64 vidéki városban van már kirendeltségük, 2 200 ápolót képeztek ki, és 1 év alatt 16 000 esetben nyújtottak segítséget. Az Egyesület gépkocsiai 550 000 kilométert futottak. Szívós Waldvogel József köszönetet mondott az eddigi munkáért Gönczy Béla ügyvezető igazgatónak és Morvái Antal pénztárosnak. Biztatta Esztergom lakosait, hogy minél többen lépjenek be, és támogassák ezt az egyesületet. Az örökös tagsági díj 500 pengő volt, az alapító 50 pengőt, a rendes tagok 5 pengőt fizettek. A pártoló tagságtól minden adományt szívesen fogadtak. A tagok szükség esetén a mentőszállítás költségeiből 40%-os kedvezményt kaptak. A Mentőegyesület munkája természetesen fokozott terhet jelentett a kórház számára is, ahol ebben az évben újabb személyi változások történtek. Január 1-től 2 új alorvos kezdte meg gyógyító munkáját a Kolos kórházban: Rajner János és Takáts József. Tábori Lajos Nyergesujfalura került és ott lett körorvos. Tábori doktor 1894-ben született Nagyszombatban. Egyetemi tanulmányait a fővárosban végezte. Kórházi évei után 1977-ig Nyergesujfalu megbecsült körzeti orvosa volt. 1981. november 20-án halt meg. 3 gyermeke közül ifj. Tábori Lajos a későbbiekben emlékezetes orvosa lett a kórháznak. Gönczy Béla mellett ekkor Visi Imre dolgozott, őt augusztus 1-től Eggenhofer Béla váltotta fel. Illetve augusztus 1-től szólt a kinevezése, de ő azt kérte, hogy a nyári szabadságok idején sok embert helyettesített a klinikán, ezért csak október 1től tudja elfoglalni esztergomi állását. Bizonyára Gönczy Bélának is szerepe volt abban, hogy keresztfia, Eggenhofer Béla a kórházhoz került. Érthető igényként fogalmazta meg, hogy a mentőszolgálatot fejleszteni kell, ezzel viszont szükséges, hogy egy állandó műtőszakorvosa legyen a kórháznak. Ne kelljen időről-időre a betanításokkal bajlódnia és időt vesztenie. Érdekes, hogy Gönczy Béla változatlanul fenntartotta ama elképzelését, hogy a 2 pavilon között összekötő folyosót kell építeni. Ez az elképzelése azon kevesek közé tartozott, ami munkássága során nem valósult meg. (106) 93