Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

rint meg kell valósítani, akkor ő nem vállal felelősséget a következményekért. A Kórházbizottság kéréssel fordult a város tanácsához. Kérték, hogy a tanács tegyen lépéseket a kórház deficitjének megtérítésére. Forduljon a minisztériumhoz, hogy a 18764/1923 NM.-i leirattal utalványozott 3 millió koronás előleg fedezeteként jelölje ki az 1922. július l-ig visszamenőleg 300 koronára felemelt gyógydíjtöbbletet. Szükséges, hogy a minisztérium az 1923. év 4. negyedévének szokásos utalványozását kezdje meg. Ez 4 millió korona bevételt jelentett volna. Próbáljon odahatni, hogy emeljék a napi ápolási díjakat, valamint "eszközölje ki a kórháznak talpraállítására a pénzügyminisztérium által a kórházak számára rendelkezésre bocsájtott 300 millió koronás segélyből az esztergomi közkórház is legalább 10 millió koronányi segélyben részesíttessék, hogy a leromlott felszerelés pótolható s a pusztulásnak indult kórházon a legszükségesebb javítások keresztül vihetők legyenek." (95) A Bizottság szeptember 4.-i ülésén megállapítják, hogy a július 1 óta bevezetett 4 ezer koronás ápolási díj semmire sem elég. "A kórház helyzetének illusztrálására bemutatja / Gönczy /a helybeli gyógyszerészek f. évi leveleit, amelyben a további hitelnyújtást megtagadják." (96) Amikor Schönbeck Imre és neje Chicagóból 1922-ben 2 000 koronát adományozott a kórháznak, nem nagyon tudhatták, hogy 1923. szeptemberében Jakobek Jenő kórházi borbély havi fizetése már 12 360 korona lett. A pénz elértéktelenedését jól mutatja, hogy midőn a poloskák a Kolos nővérek hálószobájában, a főzőkonyhán pedig a konyhaférgek úgy elszaporodtak, hogy ezt már eltűrni nem lehetett, a székesfővárosi fertőtlenítő intézet 400 000 koronáért nem vállalta a féregirtást. Nem lehetett ebben az időben könnyű a városban munkát vállaló orvosok helyzete sem. Mégis többen próbálkoztak, hogy Esztergomban telepedjenek le. Inkey Gusztáv budapesti I.sz. Nőgyógyászati Klinika volt orvosa, a Deák Ferenc utca 5. alatt, Molnár József pedig a IV. Béla u. 1. alatt nyitott rendelőt. Urbán István fog és szájsebész a Hévíz u. 18-ban várta a fájós fogú betegeket. Zimmermann Béla budapesti mentőorvos esztergomi lányt vett feleségül és letelepedési kérelmet nyújtott be. Horeczky Géza alorvos - akinek a miniszteri utasítások veszélyeztették állását, de azt végül nem szüntették meg - a Simor kórházi lakásán vállalt magánbetegeket. Prunk Húgóné okleveles szülésznő Szentgyörgymezőn telepedett le és itt dolgozott. 1924-ben a fogorvosok gondolták úgy, hogy Esztergomban szükség van a tevékenységükre, és számosan próbálták meg megélhetésüket itteni pacientúrával biztosítani. Décsi Ferenc, aki Berlinben végzett szaktanulmányokat, június 1-től nyitott rendelést. Gallogo Ede és Fencsel Lajos fogászati műtermét a Kossuth 81