Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002
A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig
Az első igazgatója a sebész Földessy Tibor, segédorvosa Tilesch Zoltán volt. 10 ápolónővér tartozott még a személyzethez. A dorogi kórház sorsa a későbbiekben szorosan összefonódott a Kolos Kórház történetével. A korabeli lapok tudósították az olvasókat, hogy "dr. Seyler Emil volt vármegyei tiszti főorvosnak a kommunizmus óta folyt fegyelmi ügye teljes befejezést nyert azáltal, hogy az állástól való elmozdításra való ítéletet az illetékes miniszter is jóváhagyta." (94) 1923. májusában neve még felmerült az esztergomi újságokban. Ekkor a csehek utasították ki országukból. Osváth Andor monográfiájából tudjuk, hogy később Ausztriában élt, de további sorsára az esztergomi folyóiratok már nem utalnak. Vágtatott az infláció. A Kórházbizottság 1922. november 21.-i ülésén Gönczy Béla is igen pesszimista hangot ütött meg. A jegyzőkönyvből idézek: "Az előadó / Gönczy / jelenti, hogy a kórház anyagi helyzete az állandó pénzhiány miatt annyira leromlott, hogy a felszaporodó adósságok miatt a hitelezők a további hitelt megtagadták, s rövid pár nap alatt képtelen lesz az ápolás alatt levő 150 főnyi beteg élelmezéséről és a fűtésről gondoskodni.. .ha a népjóléti minisztérium nem siet bármilyen formában nagyobb pénzösszeggel a kórház segítségére, úgy nem marad más hátra, mint pár nap alatt a kórház működését beszüntetni, a személyzetet elbocsájtani és a betegeket más kórházba áthelyezni, vagy ápolás nélkül a sorsukra hagyni." A kórháznak tűzifája nem volt, 1 hétre maradt szénkészlete, és mivel a novemberi 400 000 koronás szénszámláját kifizetni nem tudták a bánya leállította a szállítást. A teljes kórházi csődöt a minisztérium előlegfizetéssel védte ki, de általános megszorító intézkedések bevezetésére is sor került. A 49 500/1923 IV. sz. minisztériumi körrendelet az országban mindenhol a személyzet csökkentését írta elő, "úgy, hogy a létszámapasztás által a betegek zavartalan gyógykezelése fennakadást ne szenvedjen". 40 ágyra 1 alorvost, 100 ágyra 1 tisztviselőt, és 10-15 betegre l-l- ápolót írtak elő. Csakhogy a Kolos Kórház 2 telephelyen működött. A Kórházbizottság ülésén úgy foglaltak állást, hogy az igazgató mellé egy alorvos kell, és a 2 pavilonban dolgozó 2 főorvos mellé szintén. "Egy nagyon szerény eszközökkel felszerelt, de fejlődő szülészeti osztályunk van" -ide is kell doktor. Összességében az orvoslétszám csökkentését nem tartották célszerűnek, legfeljebb, ha feltétlen szükséges 1 alorvosi statust tudnának szüneteltetni. Véleményük szerint a 100 ágy 1 tisztviselő elképzelés megvalósítása esetén "az adminisztráció rövid idő alatt megállna, s rosszabb helyzet állna elő, mint 20 évvel ezelőtt." Végszükségben 2 díjnok elbocsátását tudták elképzelni. A Simorban 1 apácát és 1 cselédet, a Kolosban 1 küldöncöt és 1 cselédet tudnának nagy nehezen nélkülözni. Gönczy Béla véleménye az volt, hogy ha a miniszteri rendeletet szó sze80