Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Az I. világháború kitörésétől a proletárdiktatúra bukásáig

jobban meg tudják oldani. A kiáltványt Vimmer Imréné elnöknő, és Meszlényi Pál elnök írta alá. A kezdeményezést a kórház is felkarolta. Gönczy Béla, Berényi Zsig­mond és Hamza József tevékenyen részt vett a szervezésben. Az első gya­korlati bemutatót Huszár doktor tartotta a kórház műtőtermében március 23-án. Az érdeklődés óriási volt, 69 nő jelentkezett az első felhívásra. 1914. június 28-án a város közgyűlése még nem foglalkozott a háború­val. Koszorút küldtek Kossuth Ferenc sírjára, aki Esztergom díszpolgára volt. 1 200 korona kegy­díjat adományoztak a "testi gyengeség és beteg­ség miatt teljesen kereset és munkaképtelen", va­gyonnal nem rendelkező korábbi polgármester­nek, Helcz Antalnak. Az idős úr, elismert sze­mélyisége maradt a polgármesterségről való lemondása után is Esztergomnak. A kegydíjról is úgy határoztak, hogy az "a felsőbb hatósági jó­váhagyás bevárása nélkül a tanács által nyomban hajtassék végre." (58) Ugyanezen az ülésen a Kórházbizottság ja­vaslatára, Aldori beterjesztésében a Kolos Kór­ház bővítéséről és az érseki Vörös Kereszt Kór­ház közkórház céljára való felhasználásáról is tanácskoztak: "felkéri Ő Eminentiája a Bíboros Hercegprímás Urat, kinek az érseki Vörös Kereszt Kórház átengedésében ismét megnyilvánult kegyes hajlandóságáért és megbecsülhetetlen értékű jóakaratáért a város Képviselőtestülete őszinte köszönetét fejezi ki, hogy a m.kir.Belügyi kormánynál úgy az államsegély nyújtása, mint az érseki kórház használatba vételére vonatkozó szerződés jóváha­gyása ügyében magas befolyását érvényesíteni kegyeskedjék." 3 nap múlva azonban eldördültek Gavrilo Princip golyói Szarajevóban. Rövidesen megszületett a Monarchia ultimátuma, mely eleve olyan feltéte­leket szabott, amelyeket maradéktalanul teljesíteni nem lehetett. Miután az ultimátumot Belgrád július 25-én csak részben fogadta el, a Monarchia júli­us 28-án hadat üzent Szerbiának. Augusztusban szinte mámoros hangulatban teltek a napok Esztergom­ban. Mindenki örömmel fogadta a király döntését. Az utcák felvonulásoktól és jelszavaktól voltak hangosak: (59) "Mégis szemtelenség Mit csinál a szerbség. Ránk ölti a nyelvét A kutya keservét. Préseld ki a lelkét." Helcz Antal 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom