Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Az átadástól az I. világháborúig

Egy nagy tudományú, nemes, jó szívű ember szaktudása által városunk egyik tekintélye és büszkesége szállott el sorainkból, ki amíg kora és büszkesége engedte, teljes odaadással teljesítette tisztviselői, polgári és emberies feladatát. A koszorú melylyel kegyeletünk virágait ravatalára tettük csak hamvadó jelképe volt maradandóbb hálás emlékezetünknek, melyben őt városunk egész közössége fenntartja." Osváth Andor évekkel később így emlékezett Feichtinger Sándorra: "Az öregúr télen-nyáron feketében járt. Nyaranta semmi sem volt feltűnő rajta, télen azonban hatalmas bundát és szőrmekucsmát viselt, jártában keltében mindig bot volt a kezében. Erős ébenfa bot elefántcsont-fogantyúval és a botnak ez a része halálfejben végződött. Erre a botra támaszkodott és ezt csapdosta a járdához olyan erősen, hogy amikor Lőrinc utcai házából reggel elindult, a házsor minden lakója tudta, hogy ő megy a dolga után....A lelkes emberbarátot és tudóst is egyre gyengítette és vitte a sír felé az aggok sorsa. Néha-néha még láttuk őt az utcán szemei felett zöld ernyővel, amint óvatosan lépeget, de már nem ismert fel senkit, azaz, mert hogy köszöntötték, sokukat hangjukról. Ilyenkor rendesen megállította az ismerőst e szavakkal: Látod öcsém! Az orvos is ember, ő is megvénül és megvakul. Én azonban remélek, mert még volna egy kis elvégezni valóm... Érdekes, hogy a haladással mindig lépést tartó tudós férfiú milyen ellenséges magatartást tanúsított akkor, amikor Esztergom a villamos világításról gondoskodni akart. Tagja lévén a város közgyűlésének, a világítás sorsáról határozni hivatott testületben ezzel a tervvel szemben így nyilatkozott: "Tisztelt közgyűlés! Hogyha a haldoklóhoz papot hívnak, a szentséget vivő pap előtt egy egyházfi lámpát hordoz, hogyha pedig az orvost éjjel beteghez hívják, lámpással jönnek érte. Másnak éj idején az utcán nincs helye, a lumpoknak pedig nem világítunk, én tehát ellenzem a tervet" (47) 2 hónappal később újabb halálesetről adtak hírt a tudósítások. Meghalt Andrássy János / 1846-1907 /, aki hosszú ideig töltötte be az alispáni tisztséget. Feictinger Sándor sírja 49