Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

kel is. A Rókus kórházi viszonyokhoz képest ez jelentős visszaesést jelentett számára. A város vezetésétől 1000 forintot harcolt ki, melyet a kórház, általa elengedhetetlen ítélt renoválására fordított. Mint sebész, az említett összegből elsősorban a sebészeti ténykedés feltételeit javította, illetve teremtette meg. Új sterilizátort vásárolt. Átalakíttatta a műtőt, padlóját cementeztette. Bővítette és modernizálta a kórház gyógyszertárát. Új ambulatóriumot alakíttatott ki. Mindezen átalakítások eredményeként az eddig 45-50 ágyas kórházat, 60-65 férőhelyre bővítették. (19) Ezt követően Gönczy Béla elődei törekvését folytatva az új közkórház építése mellé állt és minden energiáját ennek szolgálatába állította. Az Esztergom és Vidéke így írt róla: "Erősnek, életképesnek született az új közkórház terve is, élete első idejében nőtt, gyarapodott is szépen, akadtak jó nénik és bácsik, akik ellátták erősítő táplálékkal, de hogy egyszerre nem lett érettkorúvá, hát lassacskán levették kezüket róla, szép csendesen, egymásután. S hogy egyre jobban magára hagyták, csak természetes, hogy senyvedni, sorvadni kezdett s már-már közel állott közéletünk ama temetőjéhez, amelynek legnagyobb részét az ily módon elpusztult eszmecsemeték sírocskái töltik be. Közel állott a sírhoz, amikor... Amikor akadt egy ember, aki telve humanitárius eszmékkel, emberszeretettel, buzgósággal, pártfogásba vette a senyvedőt és feltette magában, hogy ezer akadály dacára is felneveli protezséjét. Nem szűnt meg vele soha foglalatoskodni, neki szentelte minden szabad idejét, küzdött, harcolt azokkal, akik a gyermek életképességében nem akartak bízni, akik legfeljebb alattomos rosszakarattal közeledtek hozzája, kért, koldult, futkosott, hogy erőre hozza védencét. És íme mi történt! A gyermek, ugyszóllván napról-napra, szemünk előtt nőtt, erősödött, fejlődött csodás gyorsasággal, egyre több protektora, jóakarója akadt, szépséges nénik vállalták, magukra gondozását és ma büszkén s önelégülten mondhatja protektora: naggyá, erőssé tettük, felneveltük őt. Hát itt a tanulság, mennyit tehet egy fáradhatatlan, buzgó, agilis, akadályoktól, kellemetlenségektől, rosszakarattól vissza nem riadó férfiú, megmozdíthatja az egész társadalmat, amelyben egy a másikat mindig vonzza maga után... üdvözöljük őszintén a közkórház eszméjének diadalra vivőjét: dr. Gönczy Béla kórházigazgatót, derék munkatársaival egyetemben." (20) Évről-évre a nyilvánosság előtt is beszámolt a kórházban folyó gyógyításról. Néhány nevezetesebb esetet közölt 1899-ből: "Egy embert 9mm kaliberű revolverből hátba lőttek, a golyó a baloldali felső lapoczkaszögletnél hatolt be, s útjában a tüdőt is sértette / erős vérköpés / egyébként olyan szerencsésen haladt tova, hogy a szegycsont markolata feletti bőr alatt 24