Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002
Előzmények
megakadt, s innen egy metszés segélyével eltávolíttatott, s a sérült 3 hét múlva gyógyultan távozott.... Egy beteg bélelzáródás tünetei közt került a kórházba, jobb lágyéktáján a hasban egy gyermekfejnyi fájdalmas daganat volt érezhető, s csakis a kórelőzményi adatokból lehetett felvenni, hogy a hasban helyet foglaló daganat nem más, mint az a sérv, mely évek óta fennállott, visszahelyezhető volt, de most véletlenül tömlőstől együtt úgy nyomatott vissza a lágyékcsatornán át, hogy a bélelzáródási tünetek még fokozódtak is. A betegnél sérv-hasmetszést kellett végezni, mely után a tömlőt könnyen ki lehetett emelni. A sérv tömlőben egy 16cm hosszú bélkacs volt kizáródva. Miután pedig a sérv az idők folyamán valószínűleg gyakrabban helyeztetett vissza mindenestől, az a hasfalat borító hashártyát maga előtt lassanként leválasztotta, i>agy pedig annyira meglazította, hogy az izomzat és a hashártya közt képződött üregben foglalhatott ilyenkor helyet, ezért a műtét folyamán nem csak a sérvtömlőt, de a meglazult hashártyát is ki kellett irtani, úgy, hogy a hashártyát 14 cm hosszúságban kellett aztán összevarrni. ... Egy betegen csendőr karddal sérülést ejtett, mely átvágta a bal kézháton a közös ujjfeszítő izomnak mind a négy inát. Az alkalmazott invarrat után teljes gyógyulás állott be. ... Egy betegnél czombcsont és alszárcsonttöréseknél járókötéseket alkalmaztunk gipszpólyák s gipsz pólyákból készített sínek segélyével. Utóbbi esetben hosszában 2 vasrúdra fektettük a beteget s extendáltuk / szükség esetén narcosisban / kellő mértékben a tört végtagot, melyre fel egészen a csecsbimbóig oly módon alkalmaztuk a kötést, hogy előbb vékony vataréteggel vettük körül a végtagot illetve a törzset. A beteget mindjárt a kötés megszáradása után járni tanítottuk. ... Egy esetben a herevízsérvet a Winkelmann szerint leírt módon végeztük: ugyanis a herevízsérvtömlőt 4 cm hosszúságban a felső póluson megnyitva, s a nyíláson át benyúlva a herét kihúztuk, úgy hogy az egész tunica propria kifordult, mire a tunica rését a here mögött ismét összevartuk. A kifordult zsákot reponáltuk módot adva, hogy a tunica vaginalis propria a communissal összenőhessen, s a bőrt bevarrtuk. Ezen műtéti módnál igen előnyösnek bizonyult, hogy a műtét igen rövid / öt perc /alatt befejezhető, s a tunicák összenövése folytán recidíva nem állhat be." Érdekes, hogy ezen leírások nem valami tudományos folyóiratban, hanem az egyik korabeli helyi lapban, a Szabadságban olvashatóak. (21) Az Orvosi Hetilap 1901. február 24.-i számában az "Eredeti Közlemények" között cikket írt "Teljes radialis hűdésnek inplasztikával gyógyított esete" címmel. Az írás elején az inplasztikák történetével, felosztásával foglalkozik, majd ismerteti esetét: "L. A. 20 éves római katolikus nőtlen esztergomi születésű géplakatos 1899. február 6-dikán egy éjjeli mulatóhelyen, bal karján egy szúrt sebet szenvedett, mely 25
