Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

betegek, akik szívesen áldoztak a jobb ápolásért egy magánkórházra, nem feküdtek be a leromlott ispitába. 1869-ben Lőrintzy részletes statisztikai kimutatásaiból tudjuk, pl. hogy az azonnal fizető betegek száma 108, a nem fizetőké 169 volt. Ezek közül is több volt a nem esztergomi: 58-an a megyéből, 64-en pedig a Monarchia más területéről származtak. Az értük esedékes pénzt ugyanolyan nehézkesen lehetett beszerezni, mint korábban. A gyógyszerekkel - mivel a hasonszervi gyógymód híve volt az igazgató - spóroltak. Ezzel a módszerrel azonban valódi gyógyhatást elérni nem lehetett. Cserno János alorvos kifejezetten ellenezte ezt a gyógyító módszert és átmenetileg szakított is Lőrintzy vei. Az igazgató főorvos azért se koncentrálhatott csak a kórházra, mert 1865. október 29-én Palkovics Károly városi főorvos 78 éves korában elhunyt. Utóda Lőrintzy lett. Ezzel a város visszatért a korábbi gyakorlathoz, mikoris a városi főorvos volt a kórházi főorvos. 1867-től felemelik ugyan a fizetését, melyet bizonyára örömmel nyugtázott, de egyre kevesebb ideje maradt az intézményre. Egészségi állapota is megromlott. Az 1873-as kolerajárvány idején még aktív, de az év végén tbcje egyre több panaszt okozott. Október 1-től 2 hónap szabadságot kért, de e hónap 28-án meghalt. Pór Antal plébános temette el a Belvárosi temetőben, azonban sírját ma már hiába keresnénk. Lőrintzy Rezső nem talált magának élettársat, nőtlen emberként hunyt el. Gombkötő mester fiaként indult, és igazgató főorvosként ment el. Az anyagi javakat nem megvető, indulatos ember lehetett. Olyan gyógymódokban hitt, melynek pozitív hatása -egyáltalában hatása - már az ő korában is megkérdőjelezhető volt. Hiányzott belőle az az "isteni szikra", mely az orvosegyetemet elvégzett embert "orvossá" avatta. (3) A zaklatott életű Lőrintzy Rezső halála után 1873-tól Feichtinger Sándor került az esztergomi kórház élére, mint igazgató főorvos. Családja, neve és tevékenysége nem volt ismeretlen a város előtt. A Feichtinger család a XVII. században költözött Magyarországra, és Baranyanádasdon telepedtek le. 1720-ban III. Károly királytól nyertek nemességet. Doktorunk édesapja Feichtinger Ferenc / 1779-1852 / érseki főszámvevő volt. Bátya, János esztergomi kanonok és főegyházmegyei könyvtárnok 1811. december 13-án Szölgyénben született. 1834. december 13-án szentelték pappá, Ersekujvárott kanonok, majd Süttőn plébános, később Esztergomban esperes főegyházmegyei könyvtáros. Családjának életrajzi írásait - mely 14