Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

Lőrintzy nem sokáig bírta a mellőztetést, a tétlenkedést és meglepő lépésre szánta el magát. O, aki röpiratában felháborodva ítélte el, azt a gondolatot, hogy a kórházat magánkézbe adják, Mayer Antal ácsmester szőlőhegyi telkén 14 beteg számára magánkórházat nyitott 1862. februárjában. Ebben az intézményben az akkor divatos hasonszervi orvoslást alkalmazta, mely minimális gyógyszerfelhasználást és ígéretes hasznot jelentett a terapeutának, de effektív hatása nem sok volt. A betegek mégis gyógyultak, főleg annak köszönhetően, hogy a városi kórházhoz viszonyítva sokkal jobbak voltak a körülmények, "csínos, tisztán tartott, minden kényelemmel ellátott nagy kerttel övezett" - írja róla a korabeli újság. Persze a szegény betegek nem tudták megfizetni az itteni 60 krajcáros "alapdíjat". Sokan nem fogadták örömmel a "vállalkozó" főorvos magánkórházát. Palkovics Károly azon háborodott fel, hogy őt meg se kérdezték az intézet megnyitásakor, jelentéseiben felveti annak lehetőségét, hogy az egyébként is rossz anyagi helyzetben levő városi kórház le fog romlani, hisz a fizetőképes betegek Lőrintzy intézetébe fognak menni. A Kórház Bizottmány elnöke úgy ítélte meg, hogy ha nem változtatnak a helyzeten, a két kórház közül az egyik - valószínűleg a városi - meg fog szűnni. Ezért szorgalmazták a két kórház egyesítését, mely először Lőrintzy Rezső súlyos feltételei miatt meghiúsult. / 600 forintos évi fizetés mellett a felszerelésért 500 forintot kérve kikötötte, hogy 25 évre, mint kórházi igazgató főorvossal vele szerződést kell kötni /. Ezt a zsarolással felérő követelést a város nem fogadhatta, és nem is fogadta el. Egyeztető tárgyalások indultak, és hogy milyen érvek hangoztak el pro és kontra ma már nem lehet pontosan tudni. Lőrintzy támogatói elfogyhattak, mert 1865. januárjától létrejött az egyesítés és 250 forintos évi fizetésért, - a felszerelést 400 forintért vették meg - kinevezték a városi kórház igazgatójává. Kötelezték viszont arra, hogy a városnak havonta jelentést tegyen. A sajtó a két kórház egyesítésekor ugyanúgy magasztalta Lőrintzyt, mint a magánkórház megnyitásakor: "midőn az orvostudor úr e nemes tettét, melynél fogva magán érdekét a közös ügynek készséggel alárendelte s így a közügy érdekében oly szép áldozatot hozott"... Valószínűsíthetően sok minden közrejátszhatott Lőrintzy Rezső részéről az egyesítés elfogadásakor, de az önzetlen áldozat nem. O lett ugyan 1865. januárjától az igazgató főorvos, de kikötötték azt, hogy ha városi főorvosi kinevezést is nyerne, akkor a kórház ellátása hivatali kötelessége lesz. Ezzel egyidőben megbízták Palkovics Károly szükség esetén való helyettesítésével. Nagy energiával látott neki az igazgató főorvos a kórház rendbetételének. Nem sikerült azonban felvirágoztatnia az intézményt. Azok a fizető 23