Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002
Eggenhofer Béla igazgatósága 1933-1948
Eggenhofer Béla megpróbált a személyzet részére 2 000 pengő/ fő karácsonyi segélyt beépíteni a költségvetésbe, de ezt csak a megtakarítások terhére fogadták el. Az előirányzat a következő évre 210 018 pengő 10 fillér volt. "Egyébként az ápolási díjakból számítható bevétel, az 1937. év során, a következőképen oszlik meg: az első osztályú betegek 250 ápolási napjából, 8 pengővel számolva 2 000 pengő, a második osztálynál 6 pengővel, 1 000 ápolási nappal 6 000 pengő, a harmadosztálynál pedig 4,70 pengővel, 2 000 ápolási nappal 9 400 pengő érhető el. Ehhez a fejezethez tartozik még a pénztári betegek után fizetendő 81 780 pengő. Érdekes megállapítani, hogy az első és a harmadosztályú betegek száma csökkenő irányzatot mutat. Az utóbbi esetre a magyarázatot megadhatjuk abban, hogy a pénztári betegek száma állandóan növekszik, de az első esetet illetőleg csak találgatunk, amikor azt mondjuk, hogy jobb módú közönségünk minden indok nélkül Budapesten gyógykezelteti magát." A bizottság szorgalmazta, hogy a kórház számára a kölcsönöket mielőbb vegyék fel, és induljanak meg az építkezések. 1937. tavaszán a kórház azzal a kéréssel fordult a város vezetéséhez, hogy 4 orvosgyakornok ingyenes élelmezését és laktatását biztosítsák. Az orvosképzésben való részvétel az intézmény elismertségét jelenti. Példaként hozta fel a szombathelyi kórházat, ahol 42 bentlakó, és étkező orvosgyakornok elhelyezésére van lehetőség. (145) Új alorvosi pályázatot is kiírtak, melynek győztese Paál Gábor lett, aki 1898-ban Szőkefalván született. Középiskoláit Székelyudvarhelyen, egyetemi tanulmányit pedig a fővárosban végezte. 1930-tól a Kolos Kórházban, mint orvosgyakornok, majd, mint helyettes alorvos dolgozott. Áprilisban tartotta a Stefánia Szövetség közgyűlését. Az ülést Csárszky István elnök nyitotta meg. A Szövetség munkájában Hamza József és Hamvas Ödön vett részt. A fővédőnő változatlanul Zséger Gyuláné volt, a tejkonyhás Franlio Lászlőné, a körzeti munkás pedig Riedl Mária volt. Az érdeklődők megtudhatták, hogy Esztergomban, 1935-ben 270, 1936-ban 310 szülés történt. "Az esztergomi gondozott újszülöttek közül minden 12.-ik a nem gondozottak közül minden 5.-ik csecsemőkorban hal meg." (146) A Szövetség munkájára rendkívüli nagy szükség volt. Augusztusban, mivel átadták a Szent Imre u. 24. alatti területet OTI székháza építésére / Dobi Géza tervei alapján a kivitelező Toldy János / a Tüdőgondozó a Csarnok utcába költözött, míg a Stefánia Szövetség a Simor és az Arany János utca sarkára, a volt Seyler házba. Ebben az évben is rendszeresek voltak az orvostovábbképzések. Júniusban például Széli Endre, Eggenhofer Béla, Tábori Lajos, Gyopár László és Strompf Margit volt előadó. Júliusban a megye más helyeiről is érkeztek vendégek a Tokodon tartott orvosi napra, melynek házigazdája Eggenhofer Jenő gyárigazgató volt. Ugyanebben a hónapban vette át az elhunyt Décsi Ferenc praxisát Hamar Pál, aki 1937. őszén mondott le a gödöllői I. sz. iskola fogorvosi állásá119