Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

: r'. 'iijji as» '" szerzett, annak illett elmenni az osztályról. A belgyógyászatra ve­lem együtt érkezett Kopasz Laci. Ott dolgozott már akkor Boga Mariann és Holló János, Rajner Muki bácsi irányításával. Nádori Rezsőre és Seres Zsuzsára emlék­szem a Gyerek Osztályról. Mohos Zoli pedig a laboratórium vezető­je volt. Debrecentől Esztergom mesz­sze van, de Győr, ahol középis­kolai tanulmányaidat végezted, és Nagyköríí, ahol születtél, még messzebb van. -A háború idején voltam 6 éves. Anyám tanító, apám jegyző volt Nagykörűben. A háború után őt átmeneti időre be is csukták, és a család visszament az ő szülőfalu­jába, Jánoshidára. Négy testvérem volt, ami nehéz megélhetést jelentett. Anyám Győrből származott. Ott élt egy nagynéném a férjével, akiknek nem volt gyerekük. Ok vettek ma­gukhoz. így felvételiztem a győri bencéseidhez. Mire megkezdtem 1948-ban az iskolát, addigra meg­szüntették a gimnáziumokat és bevezették a 8 általánost. Végül azért Győrben maradtam és kö­zépiskolai tanulmányaimat ott végeztem el. Voltak on'osok a családodban? - Az egyik nagybátyám körzeti orvos volt, felnéztem rá, tetszett a mentalitása, viselkedése, de kü­lönösképpen nem inspirált a pá­lyára. Debrecenről milyen emlékeid maradtak? - Maga a város eleinte nem tet­szett. El akartam jönni, de ez akkor lehetetlen volt. Az egye­tem tetszett, eg\' zárt közössé­get jelentett ott a Nagyerdőben. Komoly szakemberek tanítottak, csak hogv néhány professzort em­lítsek: Went István, Kettessv Ala­dár, Fornet Béla, Petrányi Gyula, Kesztyűs Lóránd, Szodoray La­jos, Krompecher István. Térjünk vissza Esztergomba. - Pályám indulásakor a nő­gyógyászat még nem nagyon ér­dekelt, főleg a sebészet izgatott, de végül is, mint nőgyógyász is tudtam operálni. Fokozatosan megszerettem ezt a szakterüle­tet, baráti kapcsolatba kerültem Ágoston Miidóssal és jó kapcsola­tot ápoltam a sebészekkel is. Nőgyógyász létedre a második szakvizsgád az anaeszteziológia lett. - Nagyon régen volt már. Az anaeszteziológia abban az időben is szorosan kötődött a sebészet­hez. A sokk akkor került az ér­deklődés előterébe. Egyre többet tudtunk a patofiziológiájáról, a kezeléséről. Felkeltette az ér­deklődésemet. Amikor megsze­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom