Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

reztem a képesítést, akkor máivolt Esztergomban egy altatógép UNA 2-es, és ha már itt volt elkezdtem vele a munkát. Kezdetben persze voltak nehézségek. Eleinte főleg a jobb állapotú betegeket altattam, és a problémásabbak lokálban kerültek műtőasztalra. Ilyen volt az indulás. Ha nehéz feladatnak ígérkezett egy altatás, előző nap fogtam a kórlapot és felutaztam a fővárosba. Volt ott egy nagyon jó aneszteziológus barátom, vele konzultáltam. Ha áldását adta a dologra, akkor másnap elaltattam a beteget. Ha nagyon bonyolult volt az eset, lejött Esztergomba - ezért semmiféle pénzt nem kért - és barátságból, hivatásszeretetből segített. Az aneszteziológiai szakvizsgád után sem „nyugodtál", mert néhány éven keresztül külföldön vállaltál munkát. - Rég óta izgatott a mediterrán világ. Az én mentalitásomtól teljesen különbözik, de mégis szerettem volna megismerni azt a világot. így kerültem Líbiába. Azért oda, mert Szunyoghy János csinált ott egy magyar kórházat, melyben az egyik évfolyamtársam volt az igazgató. Ő keresett és hívott ki Líbiába, ahol 4 évig dolgoztam. Izgalmas évek lehettek, de egyébként sem veted meg a kalandokat, hisz a sportok közül is a sárkányrepülést választottad. - Gyermekkorom vágya volt a repülés, amikor Esztergomban Kolumbán Gyuriék, Iványi Paliék megszervezték a lehetőséget, már az alakuló ülésen is ott voltam. Azóta is nagy élvezettel űzöm ezt a sportot. Ha van egy kis időm, szívesen teniszezem, 20 éve próbálom ennek a játéknak a fortélyait elsajátítani. Van olyan álmod, amit nem sikerült megvalósítani? - Igazán nincsenek hiányérzeteim. Szívesen éltem volna néhány évet nemcsak Afrikában, hanem valahol Nyugat-Európában is. 1956-ban - akkor végeztem a középiskolát - kimehettem volna, barátaim hívtak. Győrből rendszeres autóbusz járat indult Bécsbe. De én nem mentem el. Soha nem akartál első számú vezető lenni? - Nem nagyon voltak ilyen ambícióim. Egyszer kerültem csak kényszerhelyzetbe. ICárpáthy főorvos halála után úgy alakult, hogy beadtam a pályázatomat, akkor sem a hatalmi kiteljesedést láttam a dologban, hanem a felelősséget. Nehezem tudom elképzelni rólad, hogy valaha is erőszakos lettél volna, vagy a hatalom bár73