Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

nak. Mégis sokan akartak kinyírni. Az 50-es évek alatt például állami vezetés elleni izgatás miatt. Nem tudhatja mit jelentett ez a vád akkor. Vagy például Bárdy, aki az evangélikus egyház presbitere volt, ki akart nyírni engem, a pap lányát... Hátrányt vagy előnyt jelentett pályája során az, hogy Mohos Zoltán volt a férje? - Hátrányt jelentett olyan szempontból, hogy én soha nem kaphattam jutalmat, azt mindig Zoli kapta. Ha komolyan akarok válaszolni a kérdésére, azt kell, mondjam szakmailag nagyon nagy előnyt jelentett. Azt hiszem, el lettem volna a magam kis tudományával, ha Zoli nem serkentett volna állandóan. Jó gyermekünk született, szóval emberileg is nagyon sokat jelentett nekem. Rendszeretetéről, fegyelméről legendák keringtek a kórházban. Milyen főnöknek tartotta magát? - Biztos nagyon rossz főnök voltam. Egyszer azt mondták, hogy ki kéne szúrni a szemem, mert mindent meglátok. De én nagyon szerettem a munkatársaimat, és úgy gondolom nagyon jó kapcsolat volt közöttünk. Többször szememre hányták, hogy én nem dicsérem őket. Talán maximalista voltam, de nagyon kevés ember volt, akivel gondom lett volna, vagy, akivel nem tudtam volna kijönni. Azt gondolom, hogy a vezetésen kívül az egész kórházzal mindig jól megtaláltam a közös hangot. A vezetéssel sokszor volt konfliktusa? - Hol szerették azt, ha valaki kimondja, ami a szívén van. Ez egy utálatos dolog. Mindig is én voltam a legalacsonyabb fizetésű főorvos. Soha nem érdekelt, és nem is tettem egy lépést se ellene, de miután a dolgozóimnak 30 százalékkal volt kevesebb a fizetésük, mint ami járt volna, én bizony állandóan mentem és harcoltam értük. Ez nem tetszett! Járt a munkaidő kedvezmény, de nem adták meg. Vállaltam a konfrontálódást. A vezetésem alatt nem sok személyi változás volt az osztályon. Én nagyon sokat tanultam a nővérektől és hálás voltam nekik. Ebből nem is csináltam titkot. 2000. augusztus 47