Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. PÁTKAI ISTVÁN Dr. Pátkai István főorvos úr, rendszeres szerzője lapunknak. Számos érdekes, elgondolkodtató írással jelentkezett már. Sokszor megtisztelt azzal, hogy amikor rövid ideig itthon tartózkodott, felkeresett és elbeszélgethettünk. Az alábbi interjú mégis az internet segítségével készült. Hogyan indult a pályád az egyetem elvégzése után? - Budapesten szereztem „summa cum laude" orvosi diplomát 1965-ben, majd hat évet dolgoztam a Semmelweis Orvosegyetem Pszichiátriai Klinikáján. 1971ben, miután megházasodtam, Budapesten nem sikerült lakáshoz jutni. Idegsebészeti ambícióim voltak, és mentorom, Juhász Pál professzor Miskolcon próbált állást szerezni, lakás azonban ott sem volt. Török Pál főorvos, miskolci idegsebész, Leel-Ossy professzor úr barátja említette az esztergom-dorogi lakás és álláslehetőséget, és 1971 -ben feleségemmel együtt itt álltunk munkába. Esztergom melletti döntésemben segített az is, hogy 1970-ben már jártam itt, amikor Leel-Ossy professzor urat szabadsága alatt helyettesítettem. Feleségem szemészeti osztályon, én meg a neuro-pszichiátrián nyertem leinevezést. A klinikai feladatok után milyen érzésekkel vállaltál munkát egy kisváros kórházában? Találtál-e itt szellemi partnereket, kötöttél-e barátságokat az akkori kollegákkal? - Harminc éves voltam akkor. A viharos korai felnőttkor után intimitásra, stabilitásra vágytam. Szakmai identitásom már kialakult, de a klinikai évek alatt szerzett neurológiai és pszichiátriai, döntően elméleti ismereteimet itt kezdtem igazán gyakorlatban alkalmazni. Otthont, családot alapítottunk, és életreszóló barátságokat sikerült kialakítani. Nem volt nosztalgiám Budapest 48