Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

liettem Nádori Rezsőt. A főorvosnőnek milyen emlékei maradtak utána? - Rezsőnél jobb kollegát elképzelni sem tudok. Amikor meghalt, elég szörnyű volt, hogy a kórház részéről senki se búcsúztatta. Én képtelen lettem volna. 1 hónap múlva az osztályon Rajk András szervezett egy összejövetelt. Akkor elmondtam: nem tudok felidézni egy pillanatot se az évek során, amikor szembe kerültem volna Rezsővel. Abszolút baráti hangulat volt közöttünk. Ritkaság milyen segítőkész kollega volt. Hol vannak ma már az ilven orvosok? Hogyan éli meg a gyermekosztály kálváriáját és a fertőző osztályok sorozatos bezárását? - Kudarcként, amiben biztos én is hibás vagyok, mert nem tudtam idegyűjteni embereket, de hát ez egy országos tendencia. A Gyermek Osztály, attól a perctől kezdve, hogy Nábrády doktor vette át az irányítását igen távoli dolognak tűnt számomra. Annyi sérelem ért, hogy azt mondtam: nem foglalkozom az egésszel. Amikor Rajk András idekerült, változott a helyzet. Vele már normális kapcsolatot lehetett kialakítani a 2 osztály között. Jó volt a hangulat, de nem állt vissza már a régi helyzet. Milyen ma a kapcsolata az osztállyal? - 10 éve nyugdíjban vagyok. Semmi kapcsolatom nincs a kórházzal. Egyszer-kétszer szóltak, hogy menjek be a Gyerek Osztályra l-l referálóra, de én már kétlaki életet folytatok. Gyakran vagyok a fiamnál Budapesten. Meg kell, mondjam, nem hiányzik a kórház. Olyan iszonyatos érzés, ha találkozok embereidkei és panaszkodnak... Nagyon örültem az új miniszternek. Őt, mint infektológust ismertem meg, nagyon régen a László kórházban. Agilis, értelmes, tettre kész ember. Az az érzésem helyre tudná rázni az egészségügyet, ha megfelelő anyagi támogatást kapna. Hogyan telnek a nyugdíjas napjai? - Dolgozom a telkemen. Tudja, mi felnőttünk egy világháború után a nyomorban, aztán megéltünk egy hazug világot, amiben az volt az elvem, becsületesen dolgozni kell, akkor békén hagy46