Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Szűk családodról, feleségedről, gyermekeidről megtudhatunk-e valamit? - Hagy kezdjem a választ Esztergomra emlékezve. Feleségem még Major főorvosnál született, nagyobbik fiam már Kárpáthynál, a régi szülészeten 1974-ben, Zoli fiam pedig már az új szülészeten 1977-ben. Feleségem Esztergomban a laborban volt asszisztens. Amikor idejöttünk Komáromba rövid idő után a MOL kutató laboratóriumába került, ahol speciális vizsgálatokat végeznek. 5 ilyen labor van csak a világon. Zoli fiam Győrben fogtechnikus. Egy Komáromból elszármazott orvosnak van ott egy fantasztikus magánklinikája. Nagyon jó helye van, igen ügyes gyerek. Nagyobbik fiamat, aki a győri bencéseknél végzett csak 2. próbálkozásra vették fel az orvosira. Pécsett végzett. A hallgatói önkormányzat alelnöke volt, és ebbeli minőségében szervezte a gólvatáborokat. Egy alkalommal Papp professzort kérte meg, hogy jöjjön el a fiatalokhoz egy beszélgetésre. Innen indult a kölcsönös szimpátia és a fiam elhatározása, hogy szívsebész lesz. A végzés után a berlini Humboldt Egyetemre került, ott töltött el 4 évet. Nagyon okos gyerek. Német, angol felsőfokú nyelvvizsgája van. Kongresszusokra jár Chicagótól Hongkongon át Japánig. Mindenhová hívják, de ő ragaszkodik Papp professzorhoz. Hogyan látod és éled meg az egészségügy jelenlegi helyzetét? - Szomorúnak látom a jelenlegi helyzetet. Ami most történik az teljesen betegellenes. Az emberek elkeseredettek, sokan a vizitpénzt sem tudják kifizetni. Szégyenkezve kérem el én is a vizitpénzeket. 41 éve vagyok a pályán. Néhány hónap alatt több változás történt, mint 40 év alatt, de a jó irányt nem látom. Átláthatatlan számomra ez az egész, az intézkedéseket szakszerűtleneknek tartom. Csak egy mindennapos példát hagy említsek. 2 hallókészülék korábban 24 ezer forint volt, most 80 ezer lett. Sok nagyothalló sírva fakad itt a rendelőben, mert a nvugdíjukból nem tudják megvenni a készüléket. Örülök, hogy megismerkedtünk, és remélem, hogy ezt a beszélgetést még számos fogja követni. Köszönöm, hogy itt lehettem! 2007. augusztus 29