Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. TILL JÓZSEF A sors élete indulásakor sem halmozta el kegyeivel. Sok-sok műtéten esett át, míg kommuni­kálni tudott társaival. Ez a tény egész életét meghatározta. Min­dig arra törekedett, tudatosan és ösztönösen is, hogy bebizonyítsa, semmivel sem értéktelenebb az ő élete, mint az ép testtel született társaié. Ez a bizonyítás fényesen sike­rült! A természet ugyan elvette tőle a tisztán artikulált beszéd képes­ségét, de megajándékozta azzal a lehetőséggel, hogy ne csak a sze­mével, hanem az ujjaival is lássa a világot. Szobrásznak indult, és ő is vallja Michelangelo igazát, mi szerint a márványban ott volt Mózes, csak a felesleget kellett leszedni. Ha agyag kerül a kezébe, ujjai ma is mindjárt formázni kezdik. Mégse lett szobrász. Az orvos­egyetemet végezte el. Medikusként is rajzolt. Oktatóit is elkápráztatta keze munkájával. Jobban szerette, tudta a vonalak harmóniájával kifejezni magát, mint beszéddel. Különleges érté­kű lenne, ha egyszer összeállítaná anatómiai vázlatait. Radnót Magda, nagyhatalmú szemész professzor asszony min­dent elkövetett, hogy lekösse a szemészetnél, ő azonban sebész­ként indult az orvosi pályán. Ez az indulás nem volt minden nehézségnélküli. Baloldali gondolkodását a szülői házból hozta magával, csakúgy, mint kritikus látásmódját. Szü­lei a Magyar Szociáldemokrata Párt tagjai voltak. Érthető, hogy a dorogi születésű fiatalember az ő példájukat követte. A III. Bányakerület ifjúsági titkárának feladatait látta el. Ez egy jelentős pozíció volt abban az időben. Nézeteit soha nem tagadta meg. 1948-ban, az MKP és az SZDP egyesülésekor szülei visszahúzód­tak, ő azonban egy Pallace- szál­lóbeli egyesülés előtti tanácsko­záson - ahol a két párt legfelsőbb vezetői is jelen voltak, hozzá­szólt. Gerő Ernő kifejtette azon véleményét, hogy a szocializmust minden eszközzel meg kell való­sítani. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom