Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

A gyerekekkel is hasonló a helyzet. Mindenki nagyon örül, ha gyereket lát, de ha teszem azt egy csecsemő összecsinálja magát, akkor 100 emberből már csak néhány marad mellette. Ha meg még pénzt is kell adni hozzá, dolgozni kell élte, tovább romlik az arány Ez a helyzet. Ilyen értelemben a gyerekgyógyászat válságban van. Ne felejtsük el, hogy a folyadékháztartás alapjairól szóló ismereteket, az infectológiai alapokat a gyermekgyógyászok rakták le az orvosi világban. Ezekkel nekünk elsőkként kellett foglalkoznunk, hisz betegeink rettenetesen érzékenyek ezekre, kicsi a toleranciájuk. A mi betegeink nem nagyhatalmú felnőttek, hanem hatalom nélküli gyerekek, akiknek a jogaikra külön kell vigyáznunk. Hogy lehet-e jól működő osztályt létrehozni? Persze, hogy lehet. Hogy milyen szinten dolgozunk, az tőlünk függ. Ez iskolák kérdése is. Nekem szerencsém volt és azt láttam már az első munkahelyemen is, hogv a főnököm hozta az újságokat, cikkeket, új eljárásokat és örömmel osztotta meg velünk a bennük levő ismereteket. Itt Esztergomban csak délután van Internet elérhetőség, de az egy jó dolog, ha felmerni egy elméleti kérdés, azt mondhatom a kollegáknak, hogy én ezt így és így tudom, így tartom jónak, de nézzük meg, mit mond erről a szakirodalom. Utána lehet nézni, nem napra, hanem percre készen. Ez jó játék is, jó szellemi torna is. Ettől marad életben az ember. Ez az, amitől egy szakma jó színvonalú lesz és az ember örömét leli benne. Mennyire leszel poroszos típusú, tekintélyelvű és mennyire leszel a szó nemes értelmében liberális vezető? - Nem tudom. Még nem próbáltam. Azt gondolom a diplomáink egyenrangúak. A probléma ott van, ki hogyan kezel egy adott helyzetet. En úgy vagyok vele, ha bejön hozzám egy beteg gyermek, akkor igyekszem, hogy néhány óra alatt meglegyen a fő diagnózis, ezekután jöhetnek a differenciáldiagnosztikus megfontolások. Ezekhez gyorsan kell cselekedni. Sokszor látom azt, hogy nagyon tisztességes szándékból - a gyerek kímélése érdekében - lassabban lépnek meg bizonyos lépéseket. Én a gyors lépések híve vagyok. Össze kell szoknom az itteni kollegákkal. Jó lenne, ha ez nem iskolák harca lenne. Persze biztos, hogy lesznek olyan dolgok, amelyek az én isko164