Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Iáimban megszokott voltak és ezt hoztam magammal. Valamikor én is gyerekgyógyász akartam lenni, de nagyon nehéz volt helyet találni. Te hogyan választottad ezt a hivatást? - Az úgy volt, hogy szigorlóként a III. Belklinikán dolgoztam és nagyon tetszett a munka, amikor megszületett első gyermekünk, aki ma már 24 éves. Születése meghatározó élménye volt az életemnek. Egyértelmű lett számomra, hogy gyerekekkel foglalkozni mennyivel nagyobb öröm. Budapesti lakosok voltunk. Feleségem gyógypedagógusként már állást is kapott. Nekem azt mondták 1980-ban, - amikor végeztem - hogy vagy állást, vagy várost választhatok. Körülöttem megdöglöttek a kollegák, hogy belgyógyászok lehessenek, én pedig gyerekgyógyász szerettem volna lenni. Volt 3 belgyógyászati állás lehetőségem Budapesten, de nem fogadtam el. így kerültünk Miskolcra. 2 lányom - ma 17 és 20 évesek - már ott született. Ők jelenleg még tanulnak, ezért a családi tanács úgy döntött, hogy addig Pesten maradnak. Orvosok akarnak lenni? - Isten őrizzen! Egyszer a fiam velem volt, amikor a főorvosom telefonon beszélt előttünk egy szülővel. A fiam csak a főnököm válaszait hallhatta, de azt mondta, ha így lehet büntetlenül bánni egy orvossal, akkor ebből ő nem kér. Nem is lett orvos. A középső gyerekem gyógypedagógiát hallgat, amit nem bánok. Lehet vele boldog ember és ez a dolog lényege. Meg kell nekik is találni azt, amivel boldogak lehetnek. Én is próbálkoztam a felnőtt gyógyászattal. Rövid ideig dolgoztam infectológián, ahol voltak felnőtt betegeim, és élveztem is az ottani munkát, de a gyermekosztályoknak más szaga van. Igen, itt van a csecsemők széklet szaga, ami a gyermekgyógyász számára nem kellemetlen szag, hanem alapillatot ad egy osztálvnak. Itt van a frissen fürdetett gyermek illata. Itt van az a szeretet igény, amire reagálni lehet. Felnőtt osztályokon ilyen nincs. A régi öregelődeink sokmindenhez értettek. Mi megyünk egyfajta szakbarbárság felé. Mi az, ami a szakmán kívül téged foglalkoztat? - Azt hiszem a zene, a könyvek. A színház valahogy az utóbbi években kimaradt az életemből. Szeretünk nagyokat sétálni, de én alapvetően lusta vagyok. Olyan sportokat szeretek, amit egyhelyben lehet csinálni, például jógázom. Ezt az ördögi masinát, a számítógépet is szeretem. 165